Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
~K------144 kettő - más helységből érkezett. /58/ Ez az adott időszakban megkötött házasságok 43,4 %-a. A párválasztásban jelentős szerepet játszik a közeli községek lakossága. Ennek az az oka, hogy a falvak vegyes nemzetiségűek, ami egy adott faluban leszűkíti a párkapcsolatok kialakulásának lehetőségét, hiszen egy házasságkötésnél a falu társadalmában elfoglalt helyen, a felekezeti hovatartozáson kívül a nemzetiség rendkívül fontos szerepet kap. Erre utal az a tény is, hogy 148 év alatt alig több mint 180 vegyes (inte- retnikus) házasságot kötöttek. /59/ A nem katymári házasodok közül 1281 a férfi, 39 a nő. (Ezekben az a- datokban nem szerepelnek azok az esetek, melyeknél a párok mindkét tagja más helyről jött. Ide soroltuk azokat a madarasi párokat is, akik 1788-ban Katymáron kötöttek házasságot). Az adatok azt tükrözik, hogy az egyházi szabálynak megfelelően a menyasszony lakhelyén kötik meg a házasságokat (uxorilokális rendszer), s ez alól csak kevés a kivétel. /60/ A rendelkezésünkre álló adatokból csak azt tudhatjuk meg, hányán házasodtak Katymáron, de azt már nem, hányán házasodtak Katymáron, de azt már nem, hány katymári férfi nősült más faluból. Ahhoz ugyanis, hogy pontos képet kapjunk egy község párválasztási kapcsolatairól, meg kellene vizsgálni azoknak a helységeknek az anyakönyveit is, amelyekkel egyáltalán párkapcsolatok kialakulhattak. A házassági anyakönyvekből az sem tudható meg, hogy az új házasok hol telepedtek le. Ezért viseli dolgozatunk a Katymáron és nem a Katymárra házasodott bunyevácok címet. Az anyakönyvekben 61 olyan falut vagy várost találtunk, ahonnan Katymáron házasodtak. (Két esetben olvashatatlan a helység, kétszer nem tudtuk azonosítani, háromszor csak nagyobb földrajzi egységet jelöl az anyakönyv: Dalmacia, Szilézia, Croacia). Nagynak tűnik ez a szám, de közülük csak 14 az olyan helység, amellyel tíznél több párkapcsolat jött létre, s ez 1207 házasságot jelent az 1337-ből, tehát az összes házasság 90,3 %-át. (I. táblázat) . A házastársak nemzetiségi hovatartozás szerinti megoszlásának megállapításához egyetlen lehetőségként a vezetéknevek kínálkoznak, pontos adatokat azonban így nem kapunk, de a bizonytalanságok ellenére az etnikai arányokat képes tükrözni. /61/ Ennek ismerete nagyon fontos a községek lehetséges párkapcsolatai szempontjából. (Az etnikai hovatartozás megállapításánál figyelembe vettük a tanúk, a szülők nevét s azt, hogy milyen családokból házasodtak). Gondot jelentett, hogy egy-egy név több változatban is megjelenik (pl. Váczy - Vácycs, Pécsi - Pécsics), s a változatok testvérek esetében is előfordulnak. Á népnévből alakult vezetéknevek esetében is előfordulnak. A népnévből alakult vezetéknevek esetében nehéz eldönteni, hogy mely etnikumhoz tartoznak, s ráadásul ezek a nevek is megjelennek két a- lakban: Pólyák - Polyakovics; úosnyák - Bosnyakovics; Horváth - Horváto- vics. Magyar nevűek (Lendvay) gyakran választanak bunyevác házastársat, de a tanúk, vagy az anya bunyevác. Ezeket éppen ezért az utóbbi etnikumhoz soroltuk. A név alapján történő nemzetiségi hovatartozás megállapításakor a következő eredményeket kaptuk: a házasságkötések 88 %-ában a párok bunyevácok, a fennmaradó 12 %-ot a magyar illetve az interetnikus kapcsolatok adják. Ide soroltuk a 12 cigányok közötti házasságkötést is. A házasulok döntő többségét tehát a bunyevácok adják, s ez eleve meghatározza, hogy mely községekkel alakulhatnak ki párkapcsolatok. (II. táblázat). A Katymár közelében fekvő települések vegyes etnikumúak. Németek, bunyevácok, magyarok egyaránt élnek ezekben, az egymáshoz viszonyított arányok azonban változók. (A török uralom a hódoltsági területeken erőteljes népességcsökkenéshez vezetett, s a megfogyatkozott lakosságot szerve-
