Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Majsai Károly: Petőfi Szerelem gyöngyei ciklusa és a szalkszentmártoni szájhagyomány

tette meg; müvét elégette. A kézirat megsemmisítése miatt e szalkszentmártoni első nagyobb alkotását nem ismerhetjük.

Színművének bukása volt a fő oka, hogy Pesttől egy időre távol kívánt lenni. Gödöllőre ment, ahol felkereste Erdélyi Ferenc református papot - akivel az 1843/44 téli debreceni időzése alkalmával ismerkedett meg -, s augusztus havát 20-a tájáig hol Pesten, hol Gödöllőn töltötte. Erdélyi Ferenc házánál ismerkedett meg Mednyánszky Bertával. A körülményeket FERENCZI Zoltán úgy írja le; „A lelkész ifjú feleségéhez járatos volt Mednyánszky Jánosnak, a Grassalkovich herceg jószágigazgató jának Berta nevű szép szőke leánykája s az Etelke emlékével még mindig eltelt költő benne egy új Etelkét talált s azonnal elnevezte Etelke barátnéjának, kiről sokat beszélgetett vele. Elmondta szerelmének és a kedves leányka halálának történetét, felolvasta hozzáírt költeményeit. Berta, ki már előbb ismervén Petőfi verseit és hírét, érdeklődött személye iránt : szívesen társalgóit vele s a költő némileg rideg és zárkózott természete pedig egészen megnyílt, kedélye földerült, vonzalommal és vággyal közeledett a leányhoz. Ennek a hangulatnak megértéséhez nem kell feledni azt sem, hogy ő általában egy ifjú és túlságosan telt szív mohóságával vágyott érezni a szerelem melegét, mámorát, elragadtatását, sőt szenvedéseit is. Képzelődése pedig, a míg csak Júliát meglátta, el volt telve azzal a naiv gondolattal, hogy Etelke emlékét szívében csak egy hozzá hasonló és főkép szőke leány foglalhatja el, ki ifjú és szende, mint o volt."

Berta látására többször utazott ki Petőfi Gödöllőre. „Mindannyiszor találkozott vele; együtt sétáltak és beszélgettek hol a temetőben, hol a haraszti erdőben, vagy meglátogatta szülei házánál, hol együtt járkáltak a kertben, a midőn a leány egy kis, nemzeti szalaggal átkötött bokrétával ajándékozta meg." Petőfi Bertában mind több és több jó, nemes tulajdonságokat fedezett fel.

Alig egy hónap telt el a Szerelemvágy című költemény születésétől, amelyben ilyen gondolatokat vetett papírra; Lelkem bolyongó, hontalan madár,/ Keresve száll: fészkét hol rakja meg?/ Hol a leányszív, amely megnyílik/ Tanyát óhajtó érzeményinek?/- De bár szeretni vágyok újólag,/ A holt leánykát még nem feledtem el.../ A hegytetőn még ül a téli hó,/ Midőn a tövében már virág fesel./

„E lelki állapotából, melynek e pár sor hű rajzát találjuk, ered az érzelem, melyet Berta iránt táplált, s melynek a szép költemények egész sorában adott kifejezést."

Egymás után születtek a Bertához írt versei. Szép vidéknek szépséges leánya, Megteremtéd lelkem új világát, Ej van..., Félre mostan..., Nála voltam. . . , Vasárnap volt..., Drága orvos úr. . . , Hol van oly nagy oly nagy pusztaság..., Sírba tették..., Nő szerelmem..., Meg ne ítélj..., Voltak jelesebbek..., Vadonerdő a világ..., Lyányka, mikor..., A világtól elvonulva....

Mind Pesten született versek.

1845 augusztus 20-án a költő újra szüleihez ment. Úgy látszik, megint képzelődése tüzelte; Gödöllőn, Berta közelében csak egy verset írt (Ablakodból hogyha...), az is csupán emlékvers féle; tőle távol szerelmesebbnek tetszik. Szalkszentmár- tonban felújította Bertával való együttlétük apró emlékeit, talán ez az érzésvilág töltötte be, s valóságos gyöngysort fűzött verseiből. Itt írta a Szerelem gyöngyei-nek legszebbjeit.

Augusztus 20-tól szeptember 8-ig, vagyis húsz nap alatt láttak napvilágot a szebbnél szebb versek: Nincs jogom, hogy..., Száz ablakba. . . , Megvallom, hogy. . . , almaimban gyakran. . . ,- 126 -