Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)

ír Kiskunfélegyháza határtörténete című dolgozatában- A Jászkunság 18. századi történetét jelentősen alakította - mondhatnánk, átalakította - a redempció, a jász és kun privilégiumok visszaszerzése, az elnéptelenedett helységek - közöttük Félegyháza - újratelepítése. A Jászkunság történeti szakiroda Imában mindmáig megbecsült helyet vívott ki Mezősi ezzel a dolgozattal, melyben főleg levéltári forráskutatásainak eredményeit adta közre, érdekesen belevilágít a jellegzetes huncutságokat, fortélyokat is rejtő határperek hátterébe, a megkérdezett tanúk kiválasztásának hivatali módszereibe. (Például a régi Kisszállás, a mai Gátér határainak megállapításával kapcsolatos forrásadataival.) 0 közli először Bedekovich Lőrincz kéziratos várostérképét, a kiskunfélegyházi puszták térképanyagát, de felkutatta a bécsi levéltár vagy a szegedi Somogyi Könyvtár térképanyagát is.

Következő tanulmányában Kiskunt'élegyháza 18. századi iskola- történetéről ad elsőként kitűnő művelődéstörténeti áttekintést. Ez a dolgozata is a Kiskunfélegyházi Tanítóképző évkönyvében jelent meg. Nyilvánvalóan kapcsolódik ez a dolgozat erős művelődéstörténeti érdeklődéséhez; mindmáig megkerülhetetlen annak a kutatónak, aki hasonló témával foglalkozik.

1944-ben a szegedi egyetemen Az Alföld újkori története címmel írt dolgozatával egyetemi magántanári fokozatot nyert, de időközben történelmi tankönyveket is írt az állami tanítóképző intézetek tanulói számára. Ezek a tankönyvek már-már könyvritkasággá váltak, kizárólag a Széchenyi Könyvtár anyagában találhatók; sajnálatos, hogy Mezősi hagyatéka részeként nem kerülhetett a múzeumba a család féltve őrzött példánya sem.

Valódi könyvritkaságnak tekinthetjük egy nagyobb monográfiáját is, amelyben a szülőföldjétől távolabbi táj középkori emlékeiről írt, Bihar vármegye a török uralom megszűnésének évében címmel.

igényes tanulmányban foglalkozott a fegyverjog megszerzésének késő középkori emlókanyagával a Századokban publikált dolgozatában. 1945 és 1948 között helyi kiadványokban publikált, főként a kiskun napok időszakában kiadott műsorfüzetekben jelentek meg rövidebb történelmi tárgyú írásai (például 1947-ben írta Az 1848. év eseményeinek hatása Kiskunfélegyházán c. tanulmányát a műsorfüzet terjedelmi adottságaihoz igazodva). Az 1950-es évek elején kezdett aktívabban irodalomtörténettel, közelebbről Petőfi- és Móra-kutatással foglalkozni. Ekkor írta meg közel 3^0 oldal terjedelmű tanulmányát Az évszázados Pető— fi-per címmel. Ez a munkája mindmáig kéziratban maradt, de a- datai, legfontosabb érvei azért bekerülhettek Mezősi különböző folyóiratokban - elsősorban az Irodalomtörténet-ben - megjelent vagy a Közelebb Petőfihez címmel megjelent kötetének tanulmányaiba. Sokan úgy vélik — némi memóriazavarral magunk is hihetnénk -, hogy főleg a szülőhelyvitához kapcsolódtak Mezősi Petőf i-tanulmányai. Munkáinak újraolvasása nyomán gyorsan észrevehetjük, hogy minden érdekelte, ami Petőfivel kapcsolatos adalék, hogy voltaképp készülődött egy új Petőfi-életrajz megírására is. Petőfi halálának körülményeiről legalább olyan hévvel és az életrajzi adatok részleteinek felidézésével vitatkozott Dienes Andrással, mint a szülőhely kérdésről, Petőfi vallomásainak vélt igazáról. Munkamódszerét nem a vitacikkek jellemzik igazán, sokkal inkább a Petőfi-emlékhelyek gondos feltérképezése. Bács-Kiskun megyében, de Pest megyében sincs Pétőfi-eml ékhely, amelynek történeti, irodalomtörténeti vonatkozásait Mezősi nem érintette volna. Szabadszállás, Szalkszent- márton, Dunavecse, Dömsöd, Vác, mindegyik helység egy-egy fon- 136 -