Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)
tos állomáshelye szenvedélyes gyűjtőútjainak. Es fáradtságot nem ismert, ha bármily jelentéktelennek vélt emlékanyagra bukkant. Legalább egy évtizedes gyűjtőmunkája anyagát foglalja össze az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet, melynek Petőfi családja a Kiskunságban elmet adta, amely időiben jelent meg az Irodalomtörténeti Füzetek c. könyvsorozatban. Móra-kutatásait viszonylag több megértés, elismerés kísérte. Már az 1950-es években gyakran publikált rövidebb cikkeket, forrásfeltáró tanulmányokat Bács-Kiskun megyei, Csongrád megyei napilapokban, a Jászkunság, a Kiskunság, a Tiszatáj c. irodalmi folyóiratokban, vagy éppen az Irodalomtörténet című akadémiai folyóiratban is. Móra életéből, munkásságából is az érdekelte, ami legközvetlenebbül kapcsolódik Félegyházához. Neki köszönhetjük Móra szülőházának felkutatását, megmentését, tőle tudhatunk meg legtöbbet Móra Ferenc szüleiről, s utolsó éveiben igazán példaadó szintézistanulmányban, a Móra félegyházi élete c. dolgozatban bomlott ki a hozzá legközelebb álló kutatók előtt is Mezősi Móra iránti teljesebb, az egész életútra és a művekre is figyelő érdeklődése. (Ez a tanulmánya csak halála után jelent meg a Kiskunfélegyházi Városi Tanács kiadói gondozásában.) Arra, hogy Mezősi kutatói pályája utolsó éveiben történelmi témával is foglalkozott, nemcsak irodalomtörténettel, elég e- rős bizonyság, hogy akkor, amikor a megyei múzeumi évkönyv tervével a megyei múzeumigazgatóság először foglalkozott, egy településtörténeti tanulmánnyal jelentkezett. Ez a munkája, a- melyben visszatér fiatalkori témái egyikéhez, Félegyháza 18. századi történetéhez, a lektori vélemény szerint is példaszerű teljesítmény (a Cumania IX. kötetében jelent meg Kiskunfélegyháza településtörténete és XVIII. századi társadalma címmel), akkor is az, akkor is annak tekinthető, ha néhány adatát megjelenése után egyik jeles demográfusunk megkérdőjelezhette. A kutatói pályakép teljessé vált ezekkel a tanulmányokkal, jóllehet, még sokat várhattunk tőle, jóllehet, legtöbbet ő várhatott volna néhány dédelgetett témája igényes feldolgozásától. Nyugdíjas éveiben az orvos eltiltotta az erősebb szellemi munkától, de Mezősi - mint tudjuk - mindenfajta intelmet félreiktatva élete utolsó percéig dolgozott. 1971-t>en szívinfarktusban halt meg. Befejezésül elmondhatjuk, hogy Fólegyháza helytörténeti szakirodalma jelentős korszakok - például a két világháború közötti időszak - feldolgozási hiányaival sem tekinthető valamiféle igénytelen, másod-, harmadrangú szellemi teljesítménynek. Szerelemhegyi alapvetését Szalay idősebb korában is jó szemmel egészítette ki, Mezősi résztanulmányai pedig kiváló példát nyújthattak a helytörténet művelői számára. Nemcsak érzelmi elkötelezettségből, de a tudományos felkészülés részmunkáinak az Alföld-kutatás programjához is kapcsolódó racionális értékeivel is. Irodalom BANNER János: Szalay Gyula, a Kiskun Múzeum alapítója, Bp.1966. FAZEKAS István: Emlékezés Szalay Gyuláim, Cumania V. 275-383. Kecskemét, 1978. IKVAI Nándor: In memóriám dr. Mezősi Károly (1907-1971) Studia Comitatensis (Tanulmányok Pest megye múltjából) 271-27**. Szentendre, 1972.- 137 -
