Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Sztrinkó István: A Duna-Tisza közi népi építészetet alakító tényezők a 18–20. században
Néhány tanulságos következtetés adódik pl. Bács-Bodrog vármegye viszonylag kései, 1904-ből származó szabályrendeletéből. Előírják, hogy a „Lakóházak építésénél a falak kőből, égetett téglából, vályogból vagy vert földből építendő házaknál és a földszinti padozat magasságáig az alapzat szilárd anyagból készítendő". „A tűzfalak - lapján rakott égetett téglából építendők. . . A tűzfal a tető felett legalább ló cm magasságban építtessék...". Arról is intézkednek, hogy „fa- vagy nádkémények készítése ezentúl általában tiltatik, régi meglevő ily kémények pedig gondosan sárral betapasztandók..."./lO/ Az előírások hatása Eszak-Bácska mai építészeti képének vizsgálatakor kétségtelenül megtalálható. Ezeknél a kései rendeleteknél számolni kell azonban azzal, hogy központilag megfogalmazott, országos normatívákat vesznek át. Többnyire azokat a szabályokat ültetik át, amelyek az adott megyére is érvényesek lehetnek, de gyakran az építőgyakorlattól független, szolgai adaptálással kell számolni. Csak így magyarázhatjuk a Bács megyei szabályzatban szereplő következő kitételt: „Minden, a belterületen levő lakóház és tűzhellyel bíró egyéb épület, melynek kéménye nincs, azzal azok két év alatt ellátandók."/ll/ Kéménytelen házakat tilalmazni a Bácskában, különösen 1904-ben, anakronizmus,hiszen ez a terület gazdasági fejlettsége és építészeti képe alapján az ország egyik legjobban polgárosult vidéke volt. Bizonyos ezután, hogy az árvizek és a tűzvészek, valamint az építési szabályrendeletek befolyásolták a települések építészeti képének alakulását. A természeti erők pusztítása kétféle módon is hathatott az újjáépítésre. Vagy úgy, hogy korszerűbb, tartósabb anyagokból épült meg az új ház - a rendeletek is erre ösztönöztek - vagy úgy, hogy tönkrement a gazdaság, s ezért egyszerűbb, kezdetlegesebb megoldások éledtek fel ismét. Valószínű, hogy a napjainkat megért, archaikusnak látszó épületek ilyen megpróbáltatásoknak is köszönhetik létüket. A hatás természetesen az adott település egyéb meghatározottságaitól is függ, s ezért mindig csak a konkrét helyi vizsgálatokból derül ki, hogy az építészeti kép alakulásában a természeti erőknek volt-e, s milyen volt a szerepük. Jegyzetek 1 Novák L.: Pest-Pilis-Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszerei a XVIII. században. 461-583- In: Bács-Kis- kun megye múltjából II. Kecskemét, 1979- 539- és 5532 Galgóczy K.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monographiája I-III. Budapest, 1876-1877- II - 6l. és 67. 3 Hanusz I.: A nagy magyar Alföld földrajzi jellemképekben. Kecskemét, 1895- 226. 4 Kinkier P.: A római katolikus egyház és a bácsi érsekség. II. 295-345- In: Bács-Bodrog vármegye I-II. Budapest, é.n. 320-338. 5 Novák L.: i. m. 522. 6 Simonyi J.: Kalocsa környéke. Földrajzi Közlemények, 1882. 300. 7 Bors K.: Kunszentmiklós város történelmi adatai. Kunszent- miklós, 1892. 105. 8 Galgóczy K.: i. m. II. 225. 9 Györffy I.: A házak építési regulája. Ethn. 1938. 239. 10 Bács-Bodrog Vármegye Kiv. Lapja II. 1904. 26. sz. 11 Bács-Bodrog Vármegye Hiv. Lapja II. 1904. 26. sz.- 90 -
