Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Áipliné Faragó Mária: 17. század közepi úri hímzés restaurálása
- 91 17. SZÁZAD KÖZEPI JRl HÍMZÉS RESTAURÁLÁSA ÁIPLINÉ FARAGÓ MARIA Katona József Múzeum Az úri hímzés: azoknak a 17-18. századi magyar hímzéseknek a gyűjtőneve, amelyeknek stílusa eltér a kor általános európai díszítőművészetétől: különböző hatások felhasználásával sajátos stílust képez. A keleti és nyugati formakincsből alakította ki egységes díszítő stílusát. Ez az értelmezés két fő átvételi forrást jelöl. Az egyik^ nagy hatású történeti stílus a reneszánsz, amely a nép kultúránknak több megjelenési formájában is kimutatható. „A magyar úrihímzés mustra kincsének gerince az olasz reneszánsz ornamentika" - állapítja meg V. Ember Mária./l/ A ló. században az olasz hímzésmintakönyvek közvetítették Magyarországon ezt a kultúrát. A reneszánszból vettek at hímzéseinken a gránátalma, tulipán, szegfű, liliom, fűrészes, sarlós leveleken kasmír palmetta, körteidom motívumokat. A másik számottevő forrás a hódoltsági időszakban elterjedt török hímzés, a- melynek népszerűségét a közvetlen érintkezésen túl az a körülmény is magyarázza, hogy magába ötvözött egy sor archaikus kultúrát, melyre a magyar nép ízlése fogékonynak bizonyult. Palotay Gertrud szerint a török hímzéseken „kimutatható az e— lőzöleg beolvasztott, meghódított népek és földterületek sokrétű, régi és gazdag kultúrája. így magyarázható, hogy a török hímzésekben a bizáncin túl szasszanida, perzsa, mór—mohamedán, e&yiptonii, kínai díszítés hagyományokat és kapcsolatot találunk. "/2/ Szerencsére nagy számban maradtak fenn Magyarországon úri hímzések a múzeumokban, és az egyházi gyűjteményekben a 17-18. századból. A hímzések felhasználási területe széles skálán mozgott. A csecsemő ingtő] kezdve a menyasszonyi kelengyének szinte minden darabját, a női és férfi öltözéket, továbbá a ravatalra készült párnát, lepedőt, és a halotti torra felterített abroszt is hímzéssel díszítették. Nyugodtan elmondhatjuk tehat, hogy e kor embereit születésüktől halálukig végigkísérte ez a hímzésfajta. Református egyházaink úrasztal terítő funkciójában még a 19« században is továbbélt az úri hímzés. A restaurálásra kiválasztott műtárgy bemutatása A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában levő hímzések kartonja a következő adatokat tartalmazza: Párnavég hosszúság: 70 cm szélesség: 29 cm származás: magyar’, 17. sz. közepe állapot: igen rongyos beszerzés: vétel Veress Lászlótól, Beregszász ltsz.: 1905. 88. 1. 2. A műtárgy részletes leírása Kompozíciója: A hímzések mustx'ája hármas tagolást követ.^ A szeles középső sáv kétszerese a szélső sávoknak. Ez a belső^ arány aranymetszetű. Az omamentumok ritmikus rendben tagolódnak. A szélső sávokban gránátalma, ötszirmú tulipán, két sziromsoros küllős rozetták követik egymást. Közöttük fogazott szélű levelek helyezkednek el. A középső sávban a hangsúlyos
