Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Bodor Géza: Szőlő- és gyümölcstermelés Kiskunmajsán
58 inkább ragaszkodtak a hagyományos, sarjról, vagy magról nevelt fákhoz. Voltak szemző specialisták és az 1930-as évek gazdasági iskoláinak (arany- és ezüstkalászos gazdatanfolyamok, iskolai oktatás) hatására nem utolsósorban pedig a piaci kereslet következtében elkezdődött a nemesített fák ültetése és a maguk fanemesítése. A gyümölcsfát a szőlőtelepítés évében, vagy az azt követő évben volt jó ültetni, mert a föld puha volt. Az ültetés ősszel, vagy tavasszal történt. A kiásott gödörbe trágyát, néha agyagos réti földet is tettek. A hagyományos gyümölcsfák magastörzsűek, nagy koronájúak, csak újabban kedvelték meg az alacsonytörzsű fákat. A korona gondozása (metszése, ritkítása) szintén újabb keletű. A fák védelmét gombák és más kártevők ellen permetezéssel oldották meg, az 1930-as évektől. A szőlőnél említett kézi permetezőkön kívül a nagyobb birtokokon használtak lóvontatású permetezőt, az 50-es évektől a nagyobb gazdaságokban a szövetkezetektől kiselejtezett gépeket alkalmazták. A gyümölcsfákat külön nem trágyázták, hacsak nem különálló gyű mölcsösről volt szó, hanem a szőlő és a köztes trágyázásával jutottak tápanyaghoz. A termést a madarak ellen lázakkal (fára aggatott madárijesztőkkel) igyekeztek megvédeni. A gazdag termés biztosítása érdé kében az ágakra terméskövet (homoki mészkövet) kötöztek. A szedés csak nagyobb gyümölcsösökben igényelt külön munkaszer . vezést, a kisebb helyeken a család maga szedte le a termést. Kisebb mennyiségű gyümölcsöt, vesszőkosarakban hordtak haza. Ennek egyik fajtáját apatinkosárnak nevezték, amelyik hántolt fűzfavesszőből készült; elöl-hátul vállukon átvetve, kendővel összekötött fülüknél fogva cipelték. Kamrákban és pincékben tárolták az elálló almát és körtét. Külön tárolóhelyiséget csak nagyobb gazdaságban építettek. Gyümölcsöt aszaltak: szilvát, barackot, almát, meggyet. Lekvárt elsősorban szilvából, de barackból is főztek. Meggybor készítésére is találtam adatokat. Az értékesítés fellendülésében a két világháború között nagy szerepet játszottak a zsidó borkereskedők, akik gyümölccsel is foglalkoztak. A felszabadulás után az állami kereskedelem vásárolta fel a termés egy részét, a maradékot pedig egyéni úton értékesítették.
