Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Szabó Zoltán: A filoxéra elleni küzdelem szerepe a Kecskemét környéki szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztésében
- 59 A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM SZEREPE A KECSKEMÉT KÖRNYÉKI SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMELÉS FEJLESZTÉSÉBEN SZABÓ ZOLTÁN Katona József Múzeum A filoxéra, a szőlőgyökér-tetű, a levéltetvek csoportjába tartozó rovar«. A szóló legveszedelmesebb kártevőjeként tartják számon, amelynek gyökérlakó alakja okozta Magyarországon a legnagyobb pusztítást. Észak-Amerikából a múlt század hatvanas é- veiben került Franciaországba, majd 1875-ben megjelent Magyar- országon is, ahol másfél évtized alatt a szőlőültetvényeink kétharmadát pusztította el. Észlelése után szénkénegezéssel végzett talajfertőtlenítéssel lehet hatásosan védekezni ellene . /1/ A Nyugat-Európából behozott szőlőkártevőt első ízben Pancso- ván észlelték, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki Amikor világossá vált, hogy nem sikerül meggátolni terjedését, intézkedések sorozata kezdődött el, amelyek összhangban voltak a tőlünk nyugatra fekvő országok tapasztalatai alapján tett intézkedésekkel. Mégis, főleg a történelmi borvidékeken pusztítva a hegyvidéki szőlőket letarolva, óriási károkat okozott./z/ A védekezés egyik módjaként szerepelt az 1877-ben Lausanné- ban megtartott filoxéra kongresszus ajánlása szerint, „a szőlőnek homokkal való borítása". /3/ A vész elhatalmasodása a hivatalos szerveket hathatósabb intézkedések tételére ösztönözték. 1879-ben létrehozták a Borászati Kormánybizottságot, vezetője Miklós Gyula lett. l88l-ben felállították az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást. Az 1880. II. te. értelmében filoxéra bízott sagokat alakítottak minden megyében, és 1881. januárjában megalakult az Országos Filoxéra Bizottság, változó létszámmal, attól függően, hogyan intézkedett a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. A bizottság munkájában részt vettek a minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, gazdasági, szőlészeti, borászati egyesületek, szőlőműveléssel foglalkozó szakemberek, illetve a filoxéravész által közvetlenül sújtott vidékek szőlőbirtokos gazdáinak képviselői. Mindezeken kívül létrehoztak egy hat tagból álló filoxéra bizottságot is, amely fölött közvetlenül a kormány rendelkezett. Tagjai voltak a borászati kormánybiztos, a filoxéra kísérleti állomás vezetője, a minisztérium borászati osztályának vezetője, a bizottsági titkár és két küldött az országos bizottságból. Ezek a szervek, bizottságok, a külföldi tapasztalatokat is felhasználva négyféle módot jelöltek meg a filoxéra elleni védekezésre. Először is a már említett szénkénegezést, másodszor a vízzel való elárasztást. Előbbi körülményes, lassú és drága volt. (Minden szőlőtőke mellé több lyukat kellett fúrni, ezekbe behelyezni a szert, majd lefödni, hogy a gőzök a talajt jól átjárják. ) A másodikat nem lehetett mindenütt alkalmazni. Á harmadik módszerként ajánlott amerikai szőlőfajták gyenge minőségű borokat adtak, csak oltványként lehetett használni őket. Legcélravezetőbb volt a filoxérámentes homokon termeszteni a szőlőket. Azon a homokon ugyanis, amely legalább 75 % kvarc tartalommal rendelkezett, a filoxéra nem él meg, a könnyen omló fu- tóhomokon nem tud vándorolni, petéket lerakni. Akkoriban úgy mondták a kecskeméti parasztemberek, hogy „a homok kiszúrja a filoxéra szömit"./4/
