Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KISKUNSÁG ÉSZAKI PEREMVIDÉKÉN AZ ŐSKORTÓL AZ ÁLLAMALAPÍTÁSIG (Eredmények és feladatok)

HORVÁTH ATTILA Katona József Múzeum- 3 A terület sajátosságaira, régészeti jelentőségére három évvel ezelőtt egy leletmentés hívta fel ismételten a figyelmet. Az ezt megelőző kutatómunka javarészt a Duna és a vízrendszeréhez tartozó mellékágak mentén folyt, s azt tükrözi, hogy a folyam korántsem elválasztható, hanem sokkal inkább közvetítő szerepet töltött be. Főként a kultúrák part menti terjedését segítette elő, de kapcsolatokat teremtett a K-i, Ny-i part lakossága között is. A műveltségbeli választóvonalat a folyam változó kiterjedésű, de mindenkor terjedelmes áradásaival képezett csupán az úgynevezett Duna menti hátság és a Duna-Tisza köze központi sávja, a homokdűnék vonulata között. Nyitottabb kérdés volt azonban, hogy a folyó és mellékágai mentén feltűnő kultúrák milyen mélységig hatoltak be és gyökeresedtek meg a központi sávban, ahonnan a bronzkori, szarmata és középkori lelőhelyeket leszámítva csupán szórványos településnyomokat, lelettöredékeket ismertünk. Ez részben az utóbbi 100 év nagyarányú rigolírozásával is magyarázható, amelyet csupán betetőzött a századunk második felében gépesített, nagyüzemi keretek között végzett szőlő- és gyümölcstelepítés, illetve a napjainkban ismét felélénkülő komplex meliorációs tereprendezés, talajjavítás. így érthető, hogy a homokhátság lelőhelyei túlnyomórészt többszörösen bolygatott, többnyire másodlagos előkerülésű szórványleletek, amelyek között aligha találunk teljes feltárásra alkalmas érintetlen lelőhelyeket. Az intenzív talajművelés okozta károktól viszonylag kevésbé érintett a megye É-i peremvidéke, ahol a kisebb-nagyobb homokdűnéket, dombokat egyre kiterjedtebb legelők, szikesek ölelik körül, így intenzív mezőgazdálkodásra, i- gényesebb kultúrákra a terület nem használható. Földrajzi fekvése, csapadékszegény volta kihatott a település- és útviszonyokra is. Rövid életű falusias településekről csak az Anjou- -kortól van híradásunk, ezek a törökkorban kivétel nélkül elpusztultak, s újjá nem települtek. A külterjes majorsági, s a századunkban kialakuló tanyás gazdálkodás után, csak a felszabadulást követő évtizedekben kezdődött meg többé-kevésbé életképes községek szerveződése a területen.

Hasonlóképpen mostoha a terület kutatóttsága, a századforduló óta előkerült alig tucatnyi szórványlelet - amelyekkel valamennyi nagy összefoglaló munkában találkozunk - kellene, hogy kitöltse az ország földrajzi középpontjában mutatkozó vákuumot. A terület régészeti ellátottsága a szomszédos Pest megye D-i részén talán még mostohább, a távol eső Cegléd, Nagykőrös múzeumai, s a ráckevei helytörténeti gyűjtemény tevékenysége, figyelem köre nem terjed idáig, s ami a publikációs tevékenységet illeti, sajnos ma még mindig alapvető forrás Márton Lajos a Pest megyei monográfiában megjelent össze- f oglalása.

Hasonló kisszámú az elmúlt évtizedekben végzett féltucatnyi leletmentés, amelynek tűzoltó jellege ha gazdagította is a területről kialakult történeti képet, alapvetően nem változtatta meg a helyzetet. A kunbábonyi fejedelmi sír előkerü-