Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)

-illése, hitelesítése a második, avar kori sír feltárása megerősítette, alátámasztotta ugyan a Duna-Tisza közi kagáni székhely feltételezését, annak közelebbi helyére támponttal azonban nem szolgált.

Az egykori Peszéradacs, ma Kunadacs, Kunpeszér és Kunbábony területéről talán a legtöbb új információt Halász Antal kunpe- széri pedagógus gyűjteménye szolgáltatta, aki a hatvanas évekig folytatott intenzívebb honismereti, helytörténeti gyűjtést Hányatott sorsú gyűjteménye ma a kunszentmiklósi tájház régészeti anyagának magvát képezi, s még töredékesen, szórvány jel lege ellenére is ígéretes, hitelesítésre érdemes.

Mindezen forrásokat egybevetve lássuk, korszakonként mit mond a régészeti leletanyag:

Ismeretes, hogy a Duna vízrendszeréhez tartozó - Kunszentmik- lóson keresztül haladó - Bak-ér mentén sűrűn bukkannak fel a vonaldíszes kultúra zselizi csoportjának szórványszerű település nyomai. Középszenttamáson szarmata kori telep által fedett hulladékgödröt és kisebb felületét tárta fel H. Tóth Elvira. Kunszentmiklós belterületén és a községtől D-re a Bak-ér teraszán, a Szabadszállási út mentén üzemépítéskor ugyancsak egy hulladékgödör jelentkezett, teljes feltárásra azonban az építkezés nem adott lehetőséget.

Tárgyalt területünkön a Kunpeszér, felsőpeszéri úti homokbánya lelőhelyén csupán szórványlelétként kőbalta és nagyméretű kováészközök, kör alakú vakarok kerültek elő településnyomok, illetve kerámiaanyag nélkül.

Ugyanezen a lelőhelyen azonban a szélvájta mélyedéseket kitöltő rozsdavörös homok és humusz találkozásánál hasábos törésű hidrokvarcit rögöket, ütőkőként használt kavicsokat és pattintásból származó nagyobb mennyiségű kovahulladékot és kevés eszközt is találtunk nagyon felaprózott állatcsonttöredékek kíséretében. Szarvasmarha állkapocsból származnak. E leletek közül csupán csak egyetlen cseréptöredék tekinthető őskorinak, illetve a bronzkornál idősebbnek, ez azonban megfigyelhetően állat járattal került a kovahulladékok rétegébe. Fennállhatna az a lehetőség, hogy a kovaanyag a lelőhelyet DNy-ról és DK- ről körülvevő vízfolyás-vízállás partszakaszának teraszáról kitermelt humusszal települési rétegből kerülhetett jelenlegi helyére, ezt azonban különböző időszakokban megismételt terep- bejárásaink nem igazolták, a lelőhely körzetében sem őskori cserép, sem kovaanyagot nem találtunk. Felvetődik tehát a gyanú, hogy őskori eszközkészítőhely nyomára bukkantunk, ennek a- zonban ellene mond az a tény, hogy a lelőhelyen és környékén a homokszerű apró sóderes talajból az eszközkészítés nyersanyagául használható nagyobb méretű kavicsok egyáltalán nem kerülnek elő. Valószínűbbnek látszik az újkőkori kultúráinkat megelőző, kerámiát nem használó népesség szálláshelyének feltételezése .

Ezt megerősíteni látszik a Halász Antal által a Kunpeszér községtől D-re fekvő Pünkösd hegyen gyűjtött - vagy kiásott - hasonló kovaanyag, amely jellegzetesnek mondható kovaeszközöket ugyancsak nem tartalmaz, de kétségkívül magán viseli a megmunkálás nyomait. Figyelemre méltó továbbá, hogy sem ő gyűjtése alkalmával, sem a mi terepbejárásunkkor a domb felszínén, valamint megművelt K-i lejtőjén egyetlen cseréptöredéket sem találtunk.

Végül feltételezésünk mellett szól a Kunadacs községi temető területén talált nagyobb mennyiségű kovahulladék, amelyek között több kis méretű körömnyi nagyságú vakarót, egy szépen retusált mikrolit eszközt is találtunk. Az eszközök nyersanya