Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Bodor Géza: Szőlő- és gyümölcstermelés Kiskunmajsán
ölenként húzódó dűlőutak határolják, iiiásik végük összeér a szomszéd szőlejével. Tehát a dűlőhossz az Iparban öt lánc=50 , öl, azaz durván 100 méter. Az Erdőszőlőkten ugyanez négy lánc— 40 öl, durván 80 méter. Van adatunk arról, hogy a „hegyekben" egykor gyakori volt az élősövény, pl. magról kelt Vadbarackból, de ilyet nem találtam. Mind a permetezéshez, mind az iváshoz, főzéshez ásott kutak (gémes kutak) szolgáltatták a vizet. Általában több parcellának van egy közös kútja. Ezt a két területet a közelmúltban zártkertté nyilvánították. A szőlők területét vékásban mérik, egy vékás=^l00 négyszögöllel. 2. / A tanyák mellett, mögött határszerte léteztek kisebb fél -másfél holdas szőlőterületek, amelyekben gyümölcsfák is voltak, de előfordult a szőlőktől független, különálló kisebb gyümölcsös is. Ezek lehettek kerítettek, vagy kéritetlenek. Elsősorban saját fogyasztásra termelték a szőlőt és gyümölcsöt, bár ez utóbbi hulló ja mindig, néha a zöme is állati takarmány lett. Itt a szőlőkben nemigen termeltek köztest, legfeljebb a gyümölcsösben a fák alá tettek konyhai szükségletre veteményt. A tanyákon általában külön konyhakert volt. 3. / Meg kell különböztetnünk alapvetően árutermelő mivolta miatt egy harmadik csoportot is. Ezek több, esetleg több tízholdas szőlő- és gyümölestelepek. Nagyobb szőlőbirtok a századforduló táján is volt, pl. egy orvos kezén, aki vincellérrel műveltette az aranyhegyi és csólyosi összesen mintegy negyven holdját. A két háború között azonban többen szerencsét próbálták a gyümölcs-, elsősorban téli alma telepítéssel. Ez a telepítési hullám az 1950—es évekig tartott és a gyümölcsösök a mezőgazdaság szocialista átszervezése után is zömmel megmaradtak. Többnyire már egyszintes művelésűek voltak, tehát vagy szőlő, vagy gyümölcsös és miután már termőre fordultak, köztest sem termeltek bennük. Előfordult, hogy míg nem termett az ültetvény, másként hasznosították, pl. a fiatal almásba burgonyát ültettek, hogy addig is hasznot hozzon. Másutt a szőlők közé ültették a gyümölcsfákat és ahogy nőttek, úgy irtottak ki alóluk a szőlőt. Ezek már nem kötődtek területileg a szőlőhegyekhez, hanem a határ más részein is létesültek, pl. ótfa, Kígyó s . *+ •/ Megemlítendők még a szövetkezeti új szőlő— és gyümölcs— telepítések, ahol korszerű nagyüzemi módszereket alkalmaznak, de ezeket nem vontam be a vizsgálatomba. Sző1ő t e rmelés A századforduló táján a szőlőtermelés igen külterjes volt. Keveset trágyázták, kevés gondot fordítottak a metszésre, a permetezésre és egyáltalán a gondozásra. így a terméshozamok alacsonyak voltak, ez viszont kedvezően befolyásolta a szoló cukorfokát. Jellemző volt a sokféle, 10-15 fajta szőlő egy- -egy telepítésben. Azt tartották, hogy a sokféle szőlőből jobb, zamatosabb bor szűrhető, mint egyfajtából. Az uralkodó fajta a Kadar volt. A két háború közötti időszakban, de különösen a 30-as évek második felében megfigyelhető egy belterjessé válás a művelésben, ugyanakkor gyarapodásnak indult a szőlőterület is. v Ez a növekvő keresletnek köszönhető. A termelők hegyközségi tömörültek, különböző gazda tanfolyamokon vettek részt, ab-’-1- több-kevesebb sikerrel elsajátították az akkori korszerű •szőlőművelést. Ezt a belterjesedést egy fajtaváltás is kísérte. Többé nem telepítettek Kadart, hanem Kövidinkát és néhíy helyen Sárfehéret . Ekkor vált a Kövidinka altalánossá, veze/- 53 -
