Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Váczi Mária: A Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum tevékenysége 1981-től napjainkig
106 jellegéhez igazodva kiemelkedő szerepet kell juttatni a játéknak és a játékkészítésnek. Ami a felnőtteknél munka, vagy művészet az a gyermeknél a játékban nyilvánul meg. A játék a gyermeket felkészíti az életre; megismerteti eszközökkel, szerszámokkal. Közel hozza a valóságot; tapinthatja és alakíthatja a különböző anyagokat, közben állandóan működteti teremtő képzeletét és érzékletesen átéli az alkotás folyamatát, amelynek teremtő részese. A játékkészítés során a gyermek belenevelődhet a hagyományokba, de kapcsolódhat a legújabb technikai vívmányokhoz is. (A játékkészítést - ha a tárgyi feltételek máskülönben adottak - a szabadtéri mozgásra épülő sportjátékokkal is ki lehet egészíteni...) Ennek az új típusú intézménynek valójában nem csak alkotóműhelynek, nem csak értékeket közvetítő művelődési intézménynek és nem is csupán múzeumnak kell lennie, hanem mindezek együttes funkcionálásának, sajátos ötvözetének. Legfőbb feladata, az élő tevékenység szervezése kell legyen az alkotás folyamatának a vezetése, „megengedő" irányítása (tehát nem szabadjára hagyott s nem is autokratikus). Gyűjtemény létesítésének és fejlesztésének a feladata az intézmény múzeumi jellegét, a folyamatok dokumentálását és a legjellemzőbb tárgyak megőrzését biztosítja." A játék-alkotás-művészet teljességét bizonyítják Baudelaire szavai is: „A játék a gyermek első beavatása a művészetbe, vagy még inkább ez a művészet első megvalósulása számára és később, érett korában, a tökéletesebb megvalósulások nem fognak szellemének annyi melegséget, lelkesedést, hitet nyújtani mint ezek." A játék, mint fogalom, több annál amit első hallásra hozzárendelünk. Azokat a tárgyakat kellene elsősorban jól megválogatni, amik körbe veszik a kisgyereket születésétől fogva. Fontos, hogy a gyerekek környezetükre ne úgy kezdjenek nézni, mint előregyártott helyzetekre, melyek fölött nincs ellenőrzésük, de úgy, hogy bizalommal legyenek az iránt, hogy saját szavaikkal is képesek megfogalmazni kapcsolatukat, jelentéseiket, és szabadon újraformázhatják, megváltoztathatják azokat, ha szükséges. A múzeumok feladata ezt a „birtokbavételt" segíteni oly módon, hogy minden ott őrzött tárgy nyitva áll tapasztalásuk, vizsgálódásuk előtt; így a múzeumok a legnagyobb sikerrel kezdhetik meg a tárgy újraelhelyezését a gyerek életében. Törekvések a SZÓRAKATÉNUSZ-ban a kettős funkció megvalósítására Az 1978-as javaslat után igen gyorsan elkészült az új típusú intézmény Kerényi József Ybl-díjas építész tervei szerint. 1981. december 4-én kezdte meg működését a ház, dr. Kolozsváry Judit pszichológus irányításával. 1984. január 1-töl dr. Kris- ton Vizi József néprajzkutató az intézmény vezetője. Az a tény, hogy ez ideig egyetlen ilyen jellegű intézmény van az országban részben könnyítette, de legalább ennyire nehezítette is az itt folyó tevékenység kialakítását; az iránta támasztott várakozásnak való megfelelést. A. köztudatban mint „játszóház" szerepel az intézmény, ebből kiindulva olyan tevékenységet is elvárnak a háztól, amire nincs felkészülve, pl. gyerekeket egész héten át naponta fogadni szabadfoglalkozásra, ezzel mintegy levéve a gondot más kulturális szervek válláról. Úgy gondoljuk, többet segíthet a gyerekek foglalkoztatásában az intézmény úgy, hogy az ott folyó kísérleti programok eredményét közkinccsé teszi, továbbképzéseket szervez óvónők, tanárok, főiskolai hallgatók részére .
