Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Váczi Mária: A Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum tevékenysége 1981-től napjainkig

alakítottak ki egy termet a gyerekek részére. Céljuk - azontúl hogy a szülők nyugodtan nézhessék a múzeumot - az volt, hogy a gyerekek korán hozzászokjanak a múzeumba járáshoz, ill. ennél is fontosabb, hogy megkedveljék a természettudományokat.

A termet négy részre osztották föl:

1. Az elsőben egy nagy dioráma van, a városi gyerek megismerheti a háziállatokat, az erdő állatait, a madár és rovarvilágot .

2. A t|gyermeksarokban" a kicsik óvónői felügyelettel rajzol nak, mintáznak, modellként a múzeumi tárgyakat, képeket használhatják .

3. Legnagyobb részt a teremből az a tematikus kiállítás tölt ki, amely keresztmetszetet ad a múzeum különböző osztályainak tevékenységéről. A technikai eszközök révén - diavetítő, fejhallgató, magnetofon - segítségével.

4. Végül cölöpökön álló faházban könyvtár áll a gyerekek rendelkezésére. Máshol mikroszkópos vizsgálatokat végezjietnek, egyszerűbb kísérletezést folytathatnak.

Egy úg múzeumi modell igényével született meg Kecskeméten a SZÓRAKATENUSZ Játékműhely és Múzeum.

Az új intézmény létesítésének a gondolata 1978-ban, a Nemzetközi Gyermekév alkalmával fogalmazódott meg. A múzeum létrehozását kezdeményező dr. Bánszky Pál már az 1978. október 25-i javaslatában két alapvető funkciót ellátó intézmény feladatait körvonalazta. Az egyik annak a hiánynak a pótlását tekintette feladatának, hogy Magyarországon nincs kimondottan játék gyűjtésre profilírozott múzeum. A másik a játékhoz szorosan kapcsolható kreativitás szükségességét fogalmazta meg. A javaslat elvi alapvetése a műhelymunka fontosságát - többek között - így hangsúlyozza:

„A gyermekek alkotó ösztönének állandó ébrentartása és komp lex fejlesztése fontos mozzanata a fiatalok munkára nevelésének, valamint a sokoldalú személyiség, a teljes emberréválás programjának. E feladat növekvő aktualitására a társadalmi mun kamegosztás fokozódása, valamint az egyoldalúság, a foglalkozási korlátozottság kiegyenlítéséx'e irányuló törekvések is figyelmeztetnek. Az alkotóképesség teljesebb megvalósítása céljából az emberek egy része szabadidőben „kiegészítő tevékenységbe" kezd. Ez viszont gyakran megreked valami „pótcselekvés" (vasárnapi festés, barkácsolás stb.) szintjén. A nyitottabb és sokoldalúbb alkotó-ember kinevelését - mindenekelőtt önismeret re, saját képességének a felmérésére való ösztönzéssel, továbbá a fizikai és a szellemi munka harmóniájának a megteremtésével - gyermekkorban szükséges megalapozni. S ebben a programban megkülönböztetett helyet kell biztosítani a tevékenység- nek, az alkotás átélhető folyamatának, mely közben a gyermek önálló felismerésekre, felfedezésekre juthat ... Amikor tehát társadalmunk programjából következően felvetjük a kultúra demokratizmusát, akkor a minden egészséges emberre érvényes kreatív képességet, az alkotó aktivitást és ennek társadalmi-esztétikai jelentőségét hangsúlyozzuk. Ha ez a tevékenység esetleg nem nő túl a szabadidő tartalmas kitöltésén, már akkor is fontos hivatást tölt be. Egyszerűen gátat vet a világszerte terjedő jelenségnek, mely szerint megszokott látvánnyá válik az unatkozó, tétlen gyermek. A cél tehát alapvetően társadalmi jelentőségű feladat, s megoldását valójában komplex programok, valamint korszerű módszerek segítségével valósíthatjuk meg...

A gyermek korosztályi igényéhez és a tevékenység komplex- 105 -