Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
II. A kontós-könyvek forrásértéke
II. A KONTÓS-KÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE A kovácsmesterség művelői az elvégzett munkáik feljegyzésére nagyméretű, hosszúkás jegyzetfüzetet, úgynevezett kontós-könyvet vezettek a XVIII-XIX. században. A szakirodalom „hitel-könyv”, „kontós-könyv”, „felíró könyv”, „adóskönyv” néven említi a forrástípust.27 Kuncsaftjaik nyilvántartására valamilyen kisméretű „irkát” még a XX. század közepén is nyitottak a vasmegmunkáló kisiparosok.28 A kézműves mesterek az év folyamán feljegyezték a megrendelőknek végzett munkákat. Az adósok rendszeresen - havonta, negyedévente, esetleg évente egyszer -, de leggyakrabban ősszel, aratás után fizették ki tartozásukat. A szegényebb társadalmi osztályba tartozók természetbeni juttatással, munkavégzéssel is kiegyenlíthették számlájukat. Megemlítendő, hogy a kovácsok a megrendelőknek adott hitelért nem számoltak fel kamatköltséget. Bodgál Ferenc a mezőkövesdi kovácsokról 1962-ben írt tanulmányában megemlítette, hogy a közösségi kovácsmesterek működésében a helyi közigazgatási mintákat vették alapul, ahhoz hasonlóan tevékenységüket is jegyzőkönyvekben, számadáskönyvekben rögzítették.29 Bodgál az 1960-as évek közepén egy ároktői kovácsmester XX. század elején (1910-1920) vezetett kontós- könyvét elemezte.30 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az 1970-es években a Győr- Moson-Sopron megyei Szilsárkányban elbontott kovácsműhellyel gyarapította gyűjteményét. A terepmunkát végző Boross Marietta sajnálattal írta le tanulmányában, hogy a műhelyhez tartozó „adóskönyv” időközben megsemmisült. A néprajzkutató a faluban látott még más kovácsnál is köntös-könyvet, amit azonban sajnos nem sikerült begyüjtenie.31 Szilágyi Miklós anyai nagyapja XX. század elején vezetett kovács hitelkönyvét vette górcső alá és tárta fel a források segítségével egy kisvárosi kovácsmester kapcsolatrendszerét. Az etnográfus a források adatait egybevetette a szóbeli emlékanyaggal, amely alapján kirajzolódott a megrendelői kör társadalmi összetétele. A vizsgálatokból látszik, hogy a tiszafüredi vasmüves mester elsősorban a módosabb társadalmi réteghez tartozó parasztok részére dolgozott. A megrendelők között nem tett különbséget, mindenkinek azonos bérért dolgozott, munkadíját még azoktól is bevasalta, akikhez rokoni szálak fűzték.32 27 BODGÁL Ferenc 1967. 204-205.; BOROSS Marietta 1974. 109.; BUCZKÓ József 1994. 35.; TIMAFFY László 1991. 257.; KEMECSI Lajos 2009.203-208.; SZILÁGYI Miklós 2009. 210. 28 SZILÁGYI Miklós 1978. 84. 29 BODGÁL Ferenc 1962. 81. 30 BODGÁL Ferenc 1967. 204., 206. 31 BOROSS Marietta 1974. 109. 32 SZILÁGYI Miklós 2009. 8
