Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
II. A kontós-könyvek forrásértéke
A kontós-könyvek forrásértékére legutóbb - elsősorban a Tatai Múzeumban fellelt, a XX. század első évtizedeiből fennmaradt példány alapján - Kemecsi Lajos hívta fel a figyelmet. A szerző által elemzett forrás tanúsága szerint a tatai kovács leggyakoribb munkavégzéseinek a sínhúzás, kerékvasalás, a hordóabroncsok és a különféle kéziszerszámok javítása, élezése tekinthetőek/3 A céhen kívüli mesteremberek kéziratos dokumentumai, a céhszervezetek iratanyaga ritkán kerültek be a levéltárakba, a múzeumok történeti gyűjteményébe, többnyire magánkézben kallódtak el, váltak az enyészet martalékává. Azokban a közgyűjteményekben, ahol tömegesen megtalálhatóak az ilyen típusú iratok, ott az anyaggyűjtés, megmentés szinte kizárólag egy-egy buzgó szakember személyes érdeme. A magántulajdonban fennmaradt fontos történeti dokumentumok feltárása - mint azt a sükösdi kontós-könyvek előkerülése is mutatja - nem tűnik haszontalan vállalkozásnak, sőt az efféle forrásfeltáró munka az egykori mesterek leszármazottainak közreműködésével rendkívül fontos feladata a kézműves-ipartörténettel foglalkozó kutatóknak. Tajdina József (1937-2009) plébánossal Baján a belvárosi plébánián beszélgettünk 2007 nyarán, a Sükösdön kovácsmesterként dolgozó édesapja egykori munkaeszközeiről. A plébános úr - a téma iránti fogékonyságunkat hamar felismerve -, egyszer csak felállt, és szobájának szekrényéből előhozott egy hosszúkás, nagy alakú, kemény papírtáblás, alul-felül zsinórral átköthető, kéziratos kovács munkakönyvét, amit a XIX. század közepe táján vezettek Sükösdön. Tajdina atya elmondása szerint a régi feljegyzéseket tartalmazó füzetet anyai nagyanyja tüzet tápláló kezei közül saját maga mentette meg az utókornak. Némi nyomozómunka és kutatói szerencse után még további két kovács- hitelkönyv nyomára akadtunk a településen, ráadásul korábbi időszakból. A források értékét növeli, hogy a három kötetet ugyanazon helyi kovácsdinasztia tagjai vezették. Az első kötet 1818-as datálással kezdődik és 1834-ből való az utolsó bejegyzés. A második könyvet 1826-ban kezdték el vezetni, és 1846-os az utolsó feljegyzés. A harmadik füzet 1838-tól tartalmaz beírásokat 1852-ig. A kontós-könyvekbe folyamatos időintervallumban, egymással párhuzamosan jegyzeteltek a kovácsok. Ha az egyik betelt, újat kezdtek el. A régi kötetet azonban továbbra is kéznél tartották, mert előfordult, hogy az adós később jelentkezett rendezni tartozását, és ilyenkor a korábban vezetett könyvhöz kellett nyúlni. A széles megrendelői körben való gyorsabb eligazodást a füzetek végén lévő ábécé-regiszteres mutató segítette. Az utolsó kontós-könyvet Tajdina József plébános halála után testvére, Tajdina János a Türr István Múzeumnak ajándékozta, és az értékes dokumentum az intézmény történeti dokumentációs gyűjteményét gyarapítja.33 34 Az első két kovács-kötetet a leszármazottak nagy becsben tartva őrzik a családi gyűjtemé33 KEMECSI Lajos 2009. 34 TIM. TGy. 2012.1.1. A kontóskönyv méretei: 40 cm hosszú, 13 cm széles, 3 cm vastag. 9
