Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)

II. A kontós-könyvek forrásértéke

nyűkben, fénymásolásra és digitális fényképezésre azonban a rendelkezésünkre bocsátották. A xerox másolatokat a bajai múzeum adattárában helyeztük el.35

Fontos megjegyezni, hogy a XIX. század első felében az írástudás ténye korántsem volt evidencia egy Duna-Tisza közi - de írhatnánk, hogy: magyarországi - kis településen.36 A falusi társadalom többsége analfabéta volt, ez alól kivételt csak a helyi plébános, a nótárius, vagyis a jegyző, és ritkán a bíró jelentett. Az írást ilyen-olyan módon elsajátító személyeknél a betűvetés ismerete jobbára csak az aláírásuk megtanulására korlátozódott. A jobbágyok többsége neve helyett csak egy keresztet rajzolt a tintába mártott lúdtollal, ha hivatalos okiratot tettek elé aláírni. A sükösdi kovácsmester intelligenciájával, írás-olvasás ismeretével kiemelkedett jobbágytársai közül, ami iparos léte mellett még jobban növelte a közösségi társadalomban elfoglalt helyét. írástudása miatt őt kérték fel a falubeli állattartó gazdák, hogy a juh- valamint a sertéstartó gazdaközösség nyilvántartásait vezesse.

A vizsgált források azonban több információt rejtenek, mint egy átlagos kontós-könyv, mivel nemcsak a mesterséggel kapcsolatos munkavégzéseket, és azok ellenszolgáltatásait jegyezték fel a tulajdonosok, hanem számadáskönyvhöz hasonlatos módon a saját gazdaságukkal (állattartás, szőlőművelés, hajómalom üzemeltetés, stb.) kapcsolatos bejegyzéseket is papírra vetették.

A forrásként használt kontós-könyvekben több kovács kézjegye megtalálható. Három generáció folyamatos munkavégzése követhető nyomon a bejegyzések segítségével. Előfordult, hogy egy füzetbe többen is jegyzeteltek egy időben. Általában a rangidős kovácsmester jegyezte fel a munkákat, de időnként megbízásával fia is írhatott feljegyzéseket. A legkorábbi hitelkönyvet Németh Ferenc kezdte el vezetni 1818-ban. Ekkor már együtt dolgozott közel harminc esztendős János nevű fiával, akinek bejegyzései az 1820-as évek második felében szaporodtak meg, majd apja 1831-ben bekövetkezett halála után átvette a hitelkönyvek vezetését. Az 1840-es évek második felétől a harmadik hitelkönyvet Németh János fia, Ádám vezette.

35 TIM. A. 4817.2012. K. I. 1818-1834.; K. II. 1826-1846.; K. III. 1838-1852.

36 Tóth István György a körmendi uradalom magyar, horvát és német lakosságú településeinek XVII-XIX. századi írástudását elemezte. TÓTH István György 1987.

10