Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfúsa szerint Sükösdön 501 hold szőlő található.317 A „szőlőt irtani” kifejezés a kovács kontós-könyvek hasábjain is feltűnik. Törköly Máté 1819-ben egy nap szőlőt irtott, amiért 24 krajcárt, egynapi napszámot számolt fel munkaadója.318 A kézműves mester 1833. február végén adós jobbágyait elküldte szőlőt irtani. Napi 20-20 krajcár munkadíjért a következő személyek irtottak egy, két, illetve három napig a kovács szőlejében: Kozma András (febr. 21.), Sörfőző Jakab (febr. 21., 22., 26.), Víg Máté (febr. 21., 22.), ifj. Csordás Antal (febr. 22.), Törköly Máténé (febr. 22., 26.), „Alsó” Rádics György (febr. 22., 26.), ifj. Lógó Miklós (febr. 26.), és ifj. Budai Pál (febr. 27.).319 Az 1820-as évek második felében a Duna-mappációt végző térképészek feljegyezték, hogy az Oláh tó mellett elterülő szőlőket egész az ország útig kezdik fokozatosa kiirtani, és szántóföldeknek használni. Nagy áradások alkalmával ugyanis a víz ,,a’ közel lévő szőllő tőkék gyökerét meg rongálván szántó földeknek jobban használni a' tapasztalás a ’ lakosokat tanítja. ”320 Az újjátelepített Sükösdtől délnyugatra elterülő, a Labodicával egybefüggő Oláh tavat délről Belső Sükösd határolta. A Sükösd dél-nyugati részén lévő szőlőket árkolással védték a jobbágyok az áradásoktól. A munkavégzést általában március végére időzítették. Például Kozma Jánosné 1822. március 30-án a „szőlő földet árkolta” (20 krajcár).321 1824. március 30-án Kozma András, 1845. március 29-én pedig „Alsó” Kozma Györgyné árkolták a kovács szőlejét/22 A Duna-Tisza közén a XVIII-XIX. században a téli fagykár ellen a szőlőket ősszel beborították földdel.323 A szőlőművelés éves rendjének első munkafázisa - ha nem előzte meg a szőlőföld árkolása - a szőlők tavaszi nyitása volt. A kovácsmester szőlőit általában november végén betakarták, és a következő esztendő tavaszán, március végén, április elején kitakarták. A munkát rendszerint egy napi napszám fejében végezték az adósok. A szőlőtermést meghatározó legfontosabb munkafázis a metszés, aminek az időpontját külön oldalon vezette a szőlőművelő kézműves a kontós-könyvek hasábjain.324 A munkavégzést rendszerint a hold újulásához viszonyította a mesterember. A feljegyzések szerint az 1834. esztendőben az ájulás, vagyis a hold- fogyatkozás utáni 5. nap (ápr. 14.) a „Csanádi” szőlőt, a 7. napon az „új” szőlőt (ápr. 16.), a kilencediken (ápr. 18.) pedig a „Kis-Kellő” határrészen lévő szőlőt 317 GALGÓCZY Károly 1877. III. 288. 318 TIM. A. 4817.2012. K. I. 16. 319 TIM. A. 4817.2012. K. II. 40., 86., 99., 106., 112., 123., 131., 136., 137. 320 DUNA-MAPPÁCIÓ 2006. 1481. térképszelvény leírása. 321 TIM. A. 4817.2012. K. I. 31. 322 TIM. A. 4817.2012. K. I. 182.; III. 132. 323 A szőlők takarását csak az olyan kedvező természeti adottságú területeken mellőzték, mint pl. a Solti szőlőhegy. ÉGETŐ Melinda 1993. 143-144. 324 TIM. A. 4817.2012. K. I. 259.; II. 244.; III. 91-92. 52
