Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
metszette segítőivel Németh Ferenc. A holdtölte, vagyis telihold után végzett munkára utal az 1827. április 12-i bejegyzés, amely szerint a hold „meg tellésekor avagy meg szakadásakor” Kis-Kellőn metszett Németh gazda. Az 1845. esztendőben a kézműves mester mindhárom szőlőjének metszését két nap alatt, holdtölte napján, és másodnap, azaz április 22-23-án elvégezte segítőivel.325 A szőlőparcella hiányzó tőkéit bujtáss&\ pótolták a földművelők.326 A buj- tott, előre nevelt szőlővesszőt egy mélyebb (kb. 40 cm) árokban az elpusztult tőke helyére vezették, és egy év múlva leválasztották a régi tőkéről/27 A kontós- könyvek adatai szerint áprilisban, májusban végezték ezt a munkafázist. Hambalkó István rendszeresen dolgozott a kovács szőlőbirtokain. 1832 áprilisában hat nap szőlőt metszett, májusban pedig két nap bujtott. Az elvégzett munkákat 30 krajcáros napszámért végezte az adós jobbágy.328 A szőlők első május végi, és második június végén esedékes kapálására is találunk adatokat a kontós-könyvekben.329 330 Az 1830-as éveket megelőzően Európában nem védekeztek a szőlő kórokozói ellen, ugyanis ismeretlen volt a lisztharmat és a peronoszpóra. ”'1 Magyarországon a peronoszpórát először 1884-ben észlelték. Néhány évig lappangott, majd az 1890-es évek elején olyan erővel pusztított a szőlőkben, hogy az éves termés több mint felére is csökkenhetett. A lisztharmat a peronoszpórával közel egy időben jelentkezett hazánkban. A paraszti gazdálkodásban a gombabetegségek ellen rézkénporral történő beporzással védekeztek, amit fújtatóhoz hasonló eszközzel juttattak ki a növényre.331 Gyürky Antal már 1857-ben tudósított az Oidum nevű szőlőbetegségről, amelyet először Angliában egy Tucker nevű kertész fedezett fel az 1845. évben. A szőlőbetegség a szigetországból terjedt el Európa felé, és Magyarországon 1853-ban mutatkozott először. Az élősködő penészgomba elleni kénvirág kijuttatására a szerző a kézi fújó szerkezet rajzát is közölte.332 Ezen ismeretek fényében érdekes kérdésként merül fel, hogy milyen munkavégzést jelenthet a kontós-könyvekben az 1840-es évek közepétől megjelenő „szőlőt porozni” kifejezés. 1844-ben Sipos M. János május 20-án, Kozma András pedig május 26-án voltak egy-egy nap szőlőt „porozni” 24 krajcár napidíjTIM. A. 4817.2012. K. III. 92. 326 ÉGETŐ Melinda 1993. 140-142. 327 Gyürky Antal XIX. század közepi Borászati-szótárában így definálta a bujtást: „az, midőn a tökéről egy érett vesszőt uj tőke képzés végett már előre kiásott mély kátyúba lehúzna, mit hibásan mondanak homlitásnak, Ermelléken pedig bornyazásnak. Ha egy érett vesszőt ugyanezen módra lehajtanak, de csak kevés földdel takarják be s mély gödröt nem ásnak számára, akkor azt porbuj- tásnak nevezik, melyből jó gyökeres vessző lesz de nem állandó tőke. ” GYÜRKY Antal 1861. 31. 328 TIM. A. 4817.2012. K. II. 116. 329 Például Csányi Lukács 1824. május 30-án, Hambalkó István pedig 1828. június 24-én kapálták a kovács szőlőjét egynapi napszámért (20 krajcár). TIM. A. 4817.2012. K. I. 27., 87. 330 HOFFMANN Sarolta 2008. 10. 331 ÉGETŐ Melinda 2001. 569-570. 332 GYÜRKY Antal 1857. 318. 53
