Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
I. A kovácsmesterségről előljáróban
I. A KOVÁCSMESTERSÉGRŐL ELÖLJÁRÓBAN A nyersvas feldolgozása több ezer éves múltra tekint vissza.1 A régészeti ásatások tanúsága szerint a magyar honfoglalást megelőző évszázadokban jelentős vaskohászati tevékenység folyt a keleti Alpok-alján és a Kisalföld délnyugati részén, a Lajtáig terjedően. Az avar kovácsok magas szintű kovácsolási technikával állították elő fegyvereiket.2 A régészek feltételezik, hogy a magyarok elődei Levédia és Etelköz mocsári üledékes tájain keletkező gyepvasból nyerték ki a vasat. Az ásatások leletanyagai arról tanúskodnak, hogy a honfoglaló magyarság - az avarokhoz hasonlóan - széles skálájú vasmegmunkáló ismeretekkel érkezett a Kárpát-medencébe.3 A nagy kézügyességet, gyakorlatot és több személy összehangolt munkáját igénylő mesterség feltehetőleg már korán elkülönült a társadalmi munkamegosztásban. A kovács személyének kiemelt tisztelete a későbbi századokban ugyan kicsit megkopott, de a kovácscéhek alakítása a XV. századtól nagy lendületet vett, ami jelzi a szakma újbóli kiemelkedő szerepét. A XVIII. század végétől megszaporodtak a vegyes vagy egyesült céhek, amelyeknek elmaradhatatlan tagjai a kovácsok voltak.4 A történettudomány, a régészet képviselői már az 1950-es években megjelentették eredményeiket a honfoglaláskori, középkori vasverők tevékenységéről.5 A téma néprajzi értékeinek fontosságát először Tálasi István hangsúlyozta, amint írta 1955-ben: „Különös figyelmet kell fordítanunk a kovácsmesterségre, illetve mesterre, mint a legnélkülönözhetetlenebb falusi iparosra, aki néha az egyetlen iparos a faluban, s vasművességén kívül gyógyító, akinek műhelye a férfiak társas érintkezésének színhelye s mint verzátus ember, ekkor is irányadó. ”6 Bodgál Ferenc - megfogadva Tálasi professzor intelmeit - már egyetemista korában foglalkozott a kovácsokkal, szakdolgozatát is ebben a témában írta.7 Később már Bodgál buzdította a szakmabelieket a mesterség módszeres kutatására.8 A felhívás nemcsak a néprajzosok, hanem a kézműves-ipartörténettel foglalkozó történészek, levéltárosok figyelmét is felkeltette. A kovács témát feldolgozó publikációk jegyzéke néhány évtized elteltével tetemesre duzzadt. A kovácsmüvesség 1 A Kr. e. VIII. században a bronzipar hanyatlása és a vasművesség elterjedése a Kárpátmedencében élt népesség kézművességében is mélyreható változást jelentett. GARAM Éva (szerk.) 2005. 67. GARAM Éva (szerk.) 2005. 67. : GÖMÖRI János 2005. 67. 3 FODOR István 2005. 73. 4 DOMONKOS Ottó 1991. 62. 5 SZABÓ György 1954.; BARTHA Antal 1958. 6 TÁLASI István 1955. 39. 7 Bodgál Ferenc első publikációja már egyetemista korában megjelent az Ethnographia hasábjain. BODGÁL Ferenc 1953.; Bodgál egyetemi szakdolgozatát A gönci kovácsok néprajzi vizsgálata címmel 1956-ben írta. BODGÁL Ferenc 1956. 8 BODGÁL Ferenc 1968. Bodgál Ferenc szerepét a kovácsmesterség kutatásában többen méltatták: VIGA Gyula 2002.; SZULOVSZKY János 2009. 5
