Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)

I. A kovácsmesterségről előljáróban

gazdag irodalomjegyzékét először Csorba Csaba tette közzé,4 később Domonkos Ottó és Nagybákay Péter állítottak össze szakirodalmi áttekintést.9 10 * A vasmüves- ség válogatott bibliográfiáját legutóbb Szulovszky János közölte."

A legutóbbi nagyszabású néprajzi szintézis, a Magyar Néprajz Kézművesség kötetében Domonkos Ottó a fém- és fémfeldolgozó ipart részletezve külön kitért a bányászat, a kovácsolás, a vashámoros, a kovács, a cigánykovács és a patkolókovács szerepére.12 Az említett kötetben Timaffy László írta a fémművességről szóló fejezetet, amelyben részletesen ismertette a kovácsmesterséget.13 H. Csukás Györgyi forráskiadványként adta közre a vaskereskedők, kovácsok, kerékgyártók és kaskötők XVII-XIX. század eleji árszabásait.14

A Duna-Tisza közi vasfeldolgozás régészeti emlékanyagáról az avar kortól a középkorig terjedően átfogó képet nyújt A magyar kézmű vés ipar története című 2005-ben megjelent kézműves-ipartörténeti monográfia. Az impozáns kötet végigtekinti a vasfeldolgozó mesterségek emlékanyagát a céhes időktől, az ipartestületek időszakán át a XX. század közepéig, az államosítások hajnaláig.15

A céhrendszer évszázadaiban a kovácsmesterség művelőinek nagy többsége - egyes kutatók becslése szerint legalább 60-70%-a - céhen kívül gyakorolta hivatását. A kovácscéhek tagságát lényegében a városokban dolgozó mesteremberek alkották.16 A városi, mezővárosi vasverők rendszerint önálló műhellyel rendelkeztek, ezzel szemben az uradalmak, és a hozzájuk tartozó falvak műhelyei földesúri tulajdonban álltak, ahol a mesterek jobbágyként, vagy szerződött iparosként végezték tevékenységüket. A XIX. században egyre gyakoribbá vált az uradalmi és falusi kovácsok konvenciós - tehát éves szerződéssel megfogadott, természetbeni és készpénzfizetéses - alkalmazása.17 18

A többségében falvakban élő községi vagy kommenciós kovácsok leginkább a mezőgazdasági termelésben használatos munkaeszközök, járművek készítésével, javításával, lovak, tehenek patkolásával foglalkoztak, sokan közülük állatgyógyítási ismeretekkel is rendelkeztek. A paraszti munkaeszközök XIX. század eleji innovációjában jelentős szerepet töltöttek be a kovács társadalom tagjai. A mesterség apáról-fiúra szállt, gyakran több generáción át öröklődött.13

A Kalocsa környéki szállások lakói a XX. század első felében több önszerveződő, autonóm gazdasági közösséget, — a legeltetési- valamint a csőszgazdaság mellett - többek között kovács gazdaságot is működtettek. A „gazdaság”

9 CSORBA Csaba 1984.

10 DOMONKOS Ottó - NAGYBÁKAY Péter (szerk.) 1992. 170-195.

" SZULOVSZKY János 2009/b. 251-258.

12 DOMONKOS Ottó 1991. 7-154.

13 TIMAFFY László 1991. 256-264.

14 H. CSUKÁS Györgyi 2004.

15 GÖMÖRI János 2005. 66-67.; FODOR István 2005. 73-75.; TAKÁCS Miklós 2005. 92-94.; SZENDE László 2005. 158-159.; BÚZA János 2005. 184-186.; SZULOVSZKY János 2005. 262-263.

16 SZULOVSZKY János 2005. 262.; 2009/c. 551.

17 DOMONKOS Ottó 1991. 65.

18 SZULOVSZKY János 2005. 262.

6