Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)

V. A források tanúságai

nyában oszlottak meg. Németh Ferenc 12 db (11 forint 42 krajcár), Kernya Antal 7 db (6 forint 49 krajcár), Gyuka Illés 7 db (6 forint 49 krajcár), Sós Pál 5 db (4 forint 52 krajcár), Budai Ferenc 2 db (1 forint 57 krajcár), Vörös Máté 2 db (1 forint 57 krajcár), Vörös Antal 3 db (2 forint 55 krajcár), Törköly Máté 2 db (1 forint 57 krajcár) sertést adott pásztorkézre.296 Sertésenként kicsit több, mint 58 krajcárt fizettek a gazdák a kanásznak. Kristán Józsefet 1822 tavaszától egy évig az apja Kristán Mihály váltotta fel a sertések őrzésében. Az idősebb pásztor járandósága a következőkből tevő­dött össze: hosszú szűr (9 forint 15 krajcár), ködmön (4 forint 30 krajcár), prusz- lik (3 forint), kalap (2 forint), bőr kapca (1 forint), két szál szíj (30 krajcár), két pár fehér ruha (6 forint), és 15 forint készpénz. A kanász éves járandóságának összértéke 41 forint 15 krajcár volt.297 A legértékesebb és egyben legfontosabb ruhadarabot, a hosszú szűrt általában a szolgálati idő kezdetén megkapták a ka­nászok.29s Marusa Pál kanász 1824-ben összesen 34 forint 42 krajcár értékű járandó­ságot kapott a gazdáktól, ami tételesen 10 forint készpénzt, egy mérő búzát, egy hosszú szűrt (7 forint), egy ködmönt (2 forint 45 krajcár), egy szűr nadrágot (2 forint 30 krajcár), egy pruszlikot (2 forint 15 krajcár), egy sipkát (1 forint), egy bőrkapcát (1 forint 15 krajcár), két szál szíjat (42 krajcár), és két pár fehér ruhát (5 forint 45 krajcár) jelentett. Marusa pásztor Kristán József béréhez viszonyítva 5 forinttal kevesen pénzt kapott, a ruhajárandóságai között azonban szerepelt a szürnadrág. A bőrszíjakból a nadrágjuk összefogására és a pásztorkézség felerő­sítésére használt derékövet készíthették el a pásztorok. A feudalizmus kori állatösszeírások statisztikai adatai nem a valóság szín­tiszta lenyomatát mutatják. A kiküldött összeíró biztosok jó esetben is csak a lakóház udvarán néztek szét, és többnyire „bemondás” alapján jegyezték fel a jobbágyok határban tartott állatait, feltehetőleg nem bolyongtak disznók után kutatva a vízjárta ártéri tájon.299 Ezzel szemben a XIX. század első felében veze­tett hitel-könyvekben feljegyzett állattartási számadatokban megbízhatunk, mi­vel készítői nem a felsőbb hatóság, hanem a saját maguk és állattartó társaik részére állították össze. A kovácsmester és gazdatársai által megfogadott disznópásztor 9 gazda 41 „öreg sörtését” és 22 malacát őrizte 1824-ben. Németh Ferenc 18 sertést, 8 ma­lacot, Gazdag Ferenc 4 sertést, 3 malacot, Gyuka Illést 3 sertést, Kernya Antal 3 sertést, 1 malacot, Sós Pál 8 sertést, 2 malacot, Törköly Máté 2 sertést, 6 mala­cot, Vörös Antal és Vörös Máté 1-1 sertést, Budai Ferenc pedig 1 sertést és 2 malacot hajtott a közös falkába.100 296 TIM. A. 4817.2012. K. I. 153. 297 TIM. A. 4817.2012. K. I. 201. 298 Marusa Pálnak 1825. április 25-én vásárolt a kovács egy hosszú szűrt 8 forint 15 krajcárért. TIM. A. 4817.2012. K. I. 253. 299 BÁRTH János 2010. 194. 300 TIM. A. 4817.2012. K. I. 252. t. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom