Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
A jószáglétszámot a kedvezőtlen tartási körülmények, a felelőtlen pásztorok mellett időnként még a déli területekről felhúzódó, és a nádasokban tanyázó farkasok is ritkították. Rendszerint a korosabb birkák közül ragadtak el a telente megjelenő vadállatok. Az 1823. december 30-i feljegyzés szerint egy „öreget az farkas mart”, a következő év januárjának közepén szintén egy idősebb birkát „ölt” a ragadozó.290 Sertéstartás A Duna menti tölgyerdők, mocsarak, nádasok kedvező természeti környezetet biztosítottak az ártéri sertéstartásnak. A régi sertésfajták eredete, leírása, elterjedése napjainkig bizonytalan és vitatott kérdéskör. Andrásfalvy Bertalan kutatásai során kétféle sertésfajtáról talált adatokat a XVIII-XIX. századi történeti forrásokban. A hegyes, felálló, szálkás szőrű siska disznó a korábbi - bakonyi, szalontai, Dráva-melléki sötétszőrű, vaddisznóhoz hasonló - sertésfajták jellemző tulajdonságait hordozta.291 A másik sertésfajta a korabeli dokumentumokban „szőke” jelzővel illetett mangalica volt, ami délről terjedt el a fentebb említett időben.292 293 A Sükösd környéki sertéstartás régies vonását őrizte meg a gazdánként szerveződött magán sertésfalkák emléke. A XVIII. századi határperekben gyakran emlegették a Duna-menti ártéri, mocsaras táj erdőiben legeltetett családi sertésfal kákát.295 A történeti források tanúsága szerint a sertéseket a Majorszigeti és a Gemenci-erdőkben makkoltatták.294 A kontós-könyv egyik bejegyzése a sükösdi „sörtvések” Besnyőről való behajtásáról tudósít, ami 8 forint 30 krajcárjába került a gazdáknak.295 Németh kovács sertéseit a következő kanászok őrizték a zárójelben feltüntetett időben: Kristán József (1820-1822, 1823-1824), Kristán Mihály (1822— 1823), Marusa Pál (1825-1826), Kristán Márton (1826-1827). A sertéspásztorokat általában egy évre, Szent György naptól (ápr. 24.) Szent György napig fogadták meg. Kristán József élvezte az állattartó gazdák bizalmát, így egymás után többször - az 1820., 1821., és 1823. években - őt választották egy-egy évre kanásznak. A kanász járandósága 1821-ben „hosszú szűr”, 3 pár fehér ruha, „bőr kaptza”, 2 szál szíj, „szűr nadrág”, „sipka”, „ujjas mándli”, „nyakra való”, kanász balta, és 5 forint készpénz. A sertéspásztor 8 gazda 40 sertésére felügyelt. Az őrzési költségek a gazdák állatlétszámának ará290 TIM. A. 4817.2012. K. I. 174. 291 Szabadfalvi József megjegyezte, hogy a siska nem tekinthető „ősi”, középkori fajtának, hanem a „régi sertésfajták helyi alfajtája, vagy azok helyi elnevezése, de valószínűbb, hogy a bakonyi és a déli tájfajta 19. századi, helyi kitenyésztésű csoportját nevezhették így.” SZABADFALVI József 1991. 40. 292 ANDRÁSFALVY Bertalan 2007. 340-341.; SZABADFALVI József 1991. 40-46. 293 BÁRTH János 1974/a. 232-233. 294 BÁRTH János 1997. 258-259. 295 TIM. A. 4817.2012. K. I. 253. 48
