Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete

Gondolhatunk az újító egyéniség hiányára pásztoraink között, akik stílust, példát teremthettek volna, miként a dunántúli Király Zsiga és társai vagy a felvidéki Barna János. Figyelembe kell venni azt is, hogy a XIX. századra a szilajtartás mindinkább visszaszorult, s a Duna-Tisza közén csak Bugacon érte meg a századfordulót, bár itt is jelentős változásokkal. A pásztorélet is visszaszorult, tehát jelentősége csökkent, s ennek következtében a zártabbá váló Kecskemét környéki pásztortársadalom művészetében sem tudott már megújulni.

Ezen tényezők együttesen hozhatták létre, s tartották fenn archaikus ízű pásztormüvészetünket.

A Háromváros szakrális népművészetében a református vallású lakossághoz kötődő alkotások vannak túlsúlyban. Mindhárom város a Duna- Tisza közi reformáció bölcsői közé tartozik, hiszen Cegléden és Nagykőrösön már az 1540-es években megszerveződtek a református eklézsiák. A hódoltság alatt ezek a gyülekezetek megerősödtek, s Cegléd kivételével az ellenreformáció idején is meg tudták őrizni szervezeteiket.

Az eklézsiák történetében nagy jelentősége volt a megépülő templomoknak, ezek lettek a hitélet központjai s számos közösségi esemény színterei. A XVII-XVIII. századi református templomok festett mennyezetkazettáikkal, szószékeikkel és karzataikkal egyben régi stílusú népművészetünknek is becses emlékei.

Az Alföldön a festett templombelsőknek kevés emléke maradt fenn, korabeli meglétükről szinte csak történeti adatok szólnak. így tudjuk, hogy a XVII. században Nagykőrösön és Kecskeméten is festéssel díszítették a templomot. A kecskeméti gyülekezet pl. 1693-ban újrafesteti a karzatot azzal a Farkas mesterrel, aki 1684-ben is festette, de most szép virágokat is festetnek a deszkáira.59 A nagykőrösi templom is festett volt, hiszen fennmaradt a karzat mellvédjének részletrajza, amely tulipánt és csavarodó leveleket ábrázol.60 Ezek a festett templombelsők azonban az újabb és újabb bővítések, átalakítások során eltűntek, s csak sejthetjük, hogy hasonlíthattak az abonyi temploméhoz. Abony mezővárosa hosszú ideig a Háromvároshoz hasonló fejlődést mutatott, a XVIII. században azonban földesúri fennhatóság alá került, s története a továbbiakban más irányba haladt. Református templomát is

59 TOLLAS, 1958. 19.

60 Közli TOMBOR 1968. 8. ábra.

219