Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Sztrinkó István - Életpálya

Az egyenetlen kutatottság, a népi kultúra hézagosán feltárt világa természetesen nemcsak ennek tulajdonítható. Nagy mértékben függött attól is, hogy akadt-e olyan magasabban képzett, másokra hatni tudó és kellő tekintéllyel bíró egyéniség, aki szülötte a tájnak, vagy kiválasztott táját alaposan, mindenre kiterjedően és sokoldalúan feltárja. A magyar tájak néprajzi kutatottsága igen gyakran nevekkel forrt össze (pl. Ecsedi István, Zoltay Lajos, Balogh István Debrecent, a Hortobágy vidékét jelenti, Gönczi Ferenc a Göcsej és Hetés vidékét, Orbán Balázs a Székelyföldét, Szeder Fábián és Istvánffy Gyula a palócokét). De említhetnénk tematikus szempontot is, bizonyos témakörök alapvető megismerése egy-egy kutató nevét idézi (pl. Bátky Zsigmondi tárgyak élete, Herman Ottó: ősfoglalkozások, Viski Károly a népművészetét).

Nagy dolog az, ha valaki neve összeforr egy tájjal, témával, munkássága mértékadóvá válik, kutatók sokaságát mozgatja meg, állít egy vidék vagy egy-egy téma tudományos feltárásának szolgálatába. Az ő munkásságának értéke is tovább növekedik a múló idővel: egyre értékesebb lesz, eredményei nemzedékeken át ösztönzőleg hatnak, az őt megerősítő vagy cáfoló vélemények megsokszorozódva épülnek be a kutatott terület és az egész (magyar) kultúra élő valóságába.

Ha valaki ezt eléri, elérheti, nem élt hiába.

Életében megtette kötelességét, gyarapította nemzeti értékeinket.

Sztrinkó István neve sokak számára a Duna-Tisza köze népét és kultúráját idézi fel, ha pedig egy témát kell megjelölnünk, akkor mindenki az építkezést fogja említeni.

Rövid élete során elérte, hogy neve szakmai körökben kötődjék valamihez; felidézzen egy tájat, egy szakterületet. Pedig erre mindössze tizenöt éve volt. Fiatalon, gazdag csomaggal hagyott itt bennünket.

Másfél évtized nem hosszú idő. Főként a tudományban nem. Némelyeknek ez csak az alapok lerakásához elegendő. Jókora szorgalom, nagy intenzitású munka, megfelelő tehetség szükséges hozzá, hogy valaki az alapvetésen túl is lépjen. Nem mondhatjuk, hogy teljesítménye elsöprő és kellően szilárd lenne, hiszen akkor magát a tudományt s egyben az ő tudományos teljesítményét is lefokoznánk. Azt azonban kétségkívül állíthatjuk, hogy mind a táj, mind a téma, mind az ő neve ma egymást idézik fel, egymást hívják elő. Ha róla beszélünk, megérint bennünket hiánya, a halála miatti korai veszteség, s megjelenik előttünk a be nem teljesült lehetőség. Hozzá közelebb álló barátai fájóan tudják, hogy ez mekkora volt.

175