Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Az építkezés képes lexikona - Tűzhelyek, füstölők
négy négyszögméter területű emelvényt csinálnak vertföldből vagy téglából a szobának abba a sarkába, melyet a konyhában lévő padkától csak egy fal választ el. Erre az emelvényre megcsinálják a kályhát - sövényből. A sövényt kívülről bekenik 2-3 ujjnyi vastagon sárral. Az így épült kemencébe fél méter átmérőjű, félkerek likat vájnak a konyhába a padka felől. E bkon át a kemencébe tüzet raknak, és kiégetik belőle a sövénymintát, a sár megszilárdul és kész a kemence. A kemence nyílását egy-két ujjnyi vastag kerek, égetett sárlemezzel (előte) zárják el. Az ilyen kemencét hívják banyakemencének. Elszolgál 10-15 esztendeig. A kályha oldalán az alapjából marad egy harmad méter szélességű padka, melynek egyik végére még egy téglát is befalaznak vánkosul. Nemcsak vesszőből font formára rakják, hanem nád, napraforgószár, léc, hasított karó is lehet a kemence oldalának, testének váza. A vázat elhasználódott kocsiráffal, hordóabronccsal vagy többszálú vesszőből font karikával fogatták össze a tetején. Ismeretes volt olyan sárfelrakási mód, amelynél a karók közét sárhurkával, gömölyével fonták be, majd ezt simították el. A XX. században egyre gyakoribbá vált a vályogból rakott kemencék, amelyek nyomán a szögletes, sifon kemencék formálódnak ki. Korábban a szögletes kemencéket az udvari, tábori kemencéknél lelhettük csak fel. A kívülről, a pitvarból fütött kemence és a gazdag konyhabeli tüzelőrendszerek kialakulását a többosztatú ház füstelvezetési megoldása tette lehetővé. Az Alföldön a ház füsttelenítését a szabadkémény oldotta meg. A szabadkémény lényegében nem más, mint az, hogy a ház egyik zárt szobájának nem készítenek födémet, hanem a nyitottan maradt részre csonkagula alakú, a falakon és a mestergerendán támaszkodó, felül nyitott kéményt építenek. A kémény váza és a súlya a falakra helyezett, a gúla éleit képező vastag karó, amelyek keresztlécekkel, hasított karókkal kötnek össze, majd a kemencéhez hasonlóan vesszővel befonnak, vagy napraforgó szárral, kisebb karókkal, lécekkel borítanak be, majd tapasztanak. A kémény vége a nádtetőt keskenyedő, gúla alakú végével átüti. A kémény nyílását keresztező karókra aggatták a füstölni valót is. A középső osztat (házsejt) kéményaljára és pitvarra oszlik. Az egészet együtt konyhának nevezik. A pitvarrészt lepadlásolták, s a kettőt egymástól a mestergerenda vagy boltív választja el. A kéményalján az oldal- és a szemközti falak mentén különböző nagyságú és magasságú, többnyire szögletes, vályogból készült padkarendszer van. Ezen sütnek szabad tűzön gyakran vashárom/ábak, tűzikutyák segítségével; deszkát téve rá asztal gyanánt is használják. Oldalt a fal vagy a boltív mentén négyszögletes katlan áll, ami 158
