Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Az építkezés képes lexikona - Tűzhelyek, füstölők
TŰZHELYEK, FÜSTÖLŐK Vidékünkön a legutóbbi időkig a pásztorélet, a halászat, a tanyai lét és a szőlőben való állandó vagy alkalmi lakás a szabadtűzön való főzést mindennapivá tette. Ha valahol jellemzőnek tekinthető a nyársakon, vashá- romlábon, szolgafán való, körül rakott cserépedényben való főzés, akkor ez a Duna-Tisza közére bízvást elmondható. A szabadtüzön való sütés-főzés mellett az úgynevezett épített katlanok, tábori tűzhelyek legkülönbözőbb fajtái is ismeretesek. Ezek valóságos sütő-főző tüzelőrendszerek, amelynek nyílt részei (padkák) és félig vagy egészen zárt terű részei vannak (kemencék). Sárból tapasztott kör- vagy négyszög alakú, üst számára kialakított katlanok, karó vagy egyéb növényi szárból épített vázra különböző technikákal felvitt sárból, illetve vályogból, téglából (kő felhasználásával) épült négyszög vagy kerek alaprajzú kemencék szinte minden tanyaudvaron találhatók. Néha védelmül négy, hat oszlopon álló nyeregtető, féltető védi őket az időjárás viszontagságaitól. Ezek teljes összegyűjtése, tipizálása kívánatos lenne, de ez még várat magára. Ami típusba sorolásukat illeti, arról megjegyezzük, hogy meglehetősen nehéz feladat lenne, vagy semmit mondó eredményt is hozhatna, mert túl sok benne az egyéni variáció, ötlet, hirtelen elhatározott megoldás. Eddigi anyagunk legalábbis ezt mutatja. A falvakban és a tanyákon, más állandó lakóhelyen a legtökéletesebb és legfejlettebb tüzelőberendezés, amely nemcsak meleget ad, hanem a sütés-főzés céljait is ugyanúgy szolgálja: a kemence. Ez a tökéletes füstelvezetés miatt a lakószoba levegőjét megőrizte, egészségessé tette. A Duna- Tisza közi középkori ásatások azt igazolják, hogy mind a tüzelőberendezés formája, mind a kemence kívülről (pitvarból) való fűtése már igen korán ismeretes volt, csakúgy, mint a több osztatú alföldi típusú lakóház. Ilyeneket éppen Kecskemét környékén tártak fel régészeink elsők között. A különböző formájú kemencék a legutóbbi időkig fennálltak, s alig két-három évtizede kezdődött meg tömeges lebontásuk, hogy újraéledő nyaraló tanyákon, városiak által falvakban vásárolt hétvégi házként szolgáló parasztházak szobáiban ismét újra feltámadjanak. 1882-ből Kalocsa környékéről így írják le a sárkemence építését: Építése a lehető legkezdetlegesebb: egy fél méter magas és körülbelül három157
