Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
A SOKSZÍNŰ ERDÉLYI ÉS A SZÉKELYSZENTKIRÁLYI KONYHA (Összegzés) Az erdélyi magyar konyha sajátosságai Az elit és a népi kultúrának nincs még egy olyan területe, amely fenntartás nélkül hagyományőrző és fenntartás nélkül befogadó - ez a gasztronómiai kultúra. Ha jó ételről van szó, akár ellenségeink szokásait is készek vagyunk átvenni és meghonosítani. Az első ismert erdélyi szakácskönyvek és gasztronómiai leírások legkorábban a XVI-XVII. századi étkezési szokásokat idézik, a főúri asztalok étkeit és italait ismertetik. Az erdélyi konyha történetére vonatkozó legrégebbi összefüggő forrásunk „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve a XVI. századból”.57 „Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból” már az új, nyugati ízlés megnyilvánulása. Ugyanis Készéi János, a fejedelmi udvar íródeákja egy 1604. évi kiadású német szakácskönyvet - „Max Rumpolt: Ein new Kochbuch” - fordított le magyarra, és Bornemisza Anna fejedelemasszonynak ajánlotta.58 A kolozsvári „Szakácsmesterségek könyvecskéje” című könyv Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában jelent meg 1695-ben, amely egy korábbi mű bővített kiadása volt.59 A Tótfalusi-szakácskönyv liktáriumos Toldalékának a címe: „TOLDALÉK, melyben leíratnak egynéhány-féle nevezetesebb LIKTARIOMOK készítésének egy derék udvarból költ módjai”. Ez a „derék” erdélyi udvar nemigen lehetett más, mint Bornemisza Anna radnóti fejedelmi udvara.60 Apor Péter „Metamorphosis Transsylvaniae azaz Erdélynek változása” (1736) című munkájában külön fejezeteket szentel a régi magyar étkeknek és a fejedelem konyhájának.61 Ezek a szakácskönyvek és történeti leírások természetesen a főnemesi terített asztalokra engednek bepillantást, de az ételek egy része a nemesség alsóbb, szerényebb lehetőségekkel rendelkező rétegeinek az étkezési szokásait is jellemezte. Említésre méltó, hogy a székely nemesség fogalma nem értelmezhető a magyar vármegyék nemesi társadalmához hasonlóan. A közfelfogás általánosságban nemeseknek tartotta a szé- kelység egészét, mert a középkor folyamán szabad jogállásúak voltak. A főemberek és lófők osztálya volt azonos a magyarországi fő- és köznemesi osztályokkal. Míg a lófő a saját lován szállt hadba, a közszékelyek gyalogos szolgálatot teljesítettek. Az erdélyi fejedelem XVI. századi udvari szakácskönyve meggyőzően bizonyítja azt, hogy a korabeli fejedelmi konyha meglehetősen fejlett volt. A XVII. század második felétől azonban jelentős változások figyelhetők meg: a német főzésmód egyre 57 RADVÁNSZKY Béla 1879. 37-50. 58 LAKÖ Elemér 1983 59 KOVÁCS Sándor Iván 1988. 37. 60 LAKÓ Elemér 1983. 38. 61 APOR Péter 1987. 14-36. 116
