Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
Este, mikó’ elékerültünk, akko az egyik főzött pityókalevest, a másik rántott hagyma- tokánt, a másik meg tojást rántott, gombát sütött. Nyáron süttük a szalonnát: a hagymát megvágtuk, kenyérre, meg csepegtettük reá a zsírját. Messze vót a kaliba, ritkán vittek oda ételt az asszonyok. Két tehénnel vagy ökörrel felhajtották az asszonyok vagy a nagyobbacska gyerekek a szekeret, azon vitték az ételt. Hajnalba’ hajtották vissza a szekeret a szénával, hogy a nagy melegbe’ az állatok ne kínlódjanak. Tíz-tizenöt kilométerre kellett hajtani a marhákat. Két hetet vagy akár négy hetet is tartott a szénakaszálás. Szénakaszálni messzire kellett menni. Itt közel is vót a határba, de az nem vót elég, hanem kimentünk a havasokba vagy tíz kilométerre. Vittük a hátunkon az élelmet, kantáros fazékba vittük a levest. Ott aludtunk fönn. Csináltunk tüzet. Ott aludtunk, kaliba vót, vót házikó es, vót, aki a szabad ég alatt hált, a szabad ég alatt aludt boglyában. Száradva vót a széna, s abba feküdtek, vót pokróc. A környékbeli kaszások egy helyre gyűltek, vacsorát csináltak, főleg puliszkát. Ott szedegettek maguknak gombát, rókagombát, megrántottuk szalonnával ügyesen. A családunkból öten mentek ki szénakaszálni, a nagymama itthon maradt. Úgy mondták, hogy kimennek az erdőre... Nekünk nem vót házikónk, de sokaknak vót. Minket a szomszéd beengedett a kalibába - azon zár se vót, eső ellen is be lehetett menni. Aki felépítette, azé’ vót - de bárki mehetett oda. A szénakaszálás két hétig tartotta, édesapám fenn aludt. Szárították a szénát, az apró szénából nem lehetett volna boglyát rakni, csak forgatták. Szekérrel hozták haza az udvarba. Követ raktak körbe, abba gyújtottak tüzet, ott főzték a pityókatokányt, a puliszkát. Amikó’ a szekérre’ vitték haza a szénát, visszafele hozták az élelmet: túrót, szalonnát, hagymát, uborkát. Az alap a kenyér és a szalonna, a juhtúró vót, mellé hagyma, paradicsom, uborka. Vittek puliszkalisztet is. Szedtek gombát ott fenn: rókagombát, őzlábgombát, csiperkét - tokánynak. Az édösapám és a fiútestvérem vótak szénakaszálni. Egy hétig ott vótak, hétfőn mentek, szombat estére jöttek haza. A lányok, mi csak mentünk pakóni, főtt ételt, levesételt. Egy óra gyaloglás vót. Egész héten mindennap felmentem a levessel, s este hatra jöttem haza. Ott főzés is vót: puliszka, tojásrántotta. Vót fönn kaliba, pajta, szénán aludtak a szabad ég alatt. Ha messze mentek, akko a tarisznyába’ vittek kenyeret, szalonnát, túrót, sajtot, ződ- séget. Ott aludtak kinn... Vittük fel az erdőre nekik az ételt, mikó’gyerekek vótunk. Édesanyám levest főzött, megette édesapám - jöttünk haza, estére hazaértünk. Sokan, az emberek ott kaszáltak fenn a havason. A férfiak este csináltak maguknak pityókatokányt üstbe’. Vittek szalonnát s pityókát, kenyeret, hagymát. 30