Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
Az aratás napján bőségesen megreggelizett a család. Mivel a munka hajnali öt órakor már gyakran elkezdődött, a reggelit nem otthon költötték el, hanem kinn a mezőn: Reggel öt órakor mentünk ki, édösapám a kaszával vágta a rendöt, én szedtem a markot, János csinálta a kötelet, s akko má’ annyit forgattuk a nyakunkat, hogy édösanyám mikó’ hozza a reggelit. Akkó’ kihozták a reggelit. De főtt reggeli vót mindig: tojásrántotta, hagymamártás vagy hagymatokány, puliszka, ilyesmi. Mikó’ megettük a reggelit, akkó édesanyám maradt ott. S mikó’ megettük a reggelit, akkó én [negyedik osztályos kisleány] kellett jöjjek haza, csináljam az ebédet: ződségleves csörögével, a másik nap rétes vagy palacsinta vót a leves mellé. Ötven levél palacsinta szilvaízzel vagy ordával. Az aratási ebéd alkalmával a bőséges, ám viszonylag könnyű levesen vagy főzeléken volt a hangsúly. A leves nem hiányozhatott délben. A nyári melegben sok folyadékot kívánt az ember. Jólesett az aratóknak a tárkonyos pityókaleves, a zödfuszulykale- ves, a nyári káposztaleves, a meggyleves, a ribizlileves, a lucskoskáposzta. Tészta egyes családokban csak vasárnap volt mellé, ám kőttes palacsintát gyakorta sütöttek hozzá második fogásnak a hétköznapokon. Húst nem ettek az aratási ebédre. Az este hazatérő aratókat főtt étellel várták: volt tojásrántotta, valamilyen tésztaétel, pityókatokány. Általában az idős asszonyok, az öreg mamák megfőztek otthon az aratókra, és a nagylányok kivitték a mezőre. Ha nem volt idős asszony a háznál, ott a kis- és nagyleányok főztek. A pityókaszedés alkalmával ugyanúgy főztek, mint más hétköznapokon. E munkaalkalom jellegzetes délebédje volt a szilvás gombóc, amit kantáros fazékkal vittek ki a mezőre. S aztán mondták, hogy kiszökött a gombóc afazékbó’. István bácsi vitte a pityókát a szekérrel. Egy gombócot kivett, aztán mondogatta: - Kiszökött a gombóc afazékbó’... - Utána addig-addig, míg mind megette. Most viszünk szalámit s fasírozottat. Az esztenán a pásztorok többnyire puliszkát ettek túróval, húsétel csak néha jutott nekik. Az emberek főztek ott magukra levesféléket is: pityókalevest, fuszulykalevest, káposztalevest, ződfuszulykalevest, lucskoskáposztát ettek kenyérrel. A juhtejet és a kecsketejet is megitták. Vágtak juhot és bárányt, vastagon lesózták, majd a felhasználás előtt kimosták hideg vízben. Étkezés a disznóvágás napján A disznóvágás reggelén az állat megölése előtt pálinkával köszöntik a disznó leszúrásá- ra összegyűlt férfiakat. Majd a kimúlt állat fölött lehajtottak egy újabb pohár pálinkát. Új keletű szokás az, hogy feketekávé az egész nap folyamán fogyasztható. A napi étkezések eltérőek voltak családonként, ám a disznótoros vacsorán a hagyományos ételsort szolgálták fel. A reggeli hagyományos főétele a lecsipecsi puliszkával - a nyakrészről levágott finom zsíros húsból veszik ki a lecsipecsit. Ideadják azt a zsíros nyakas részt. Elsőben a zsírját szoktuk apró kockára vágni. Azt a zsírt odatesszük a lábasba, hogy olvadjon meg egy kicsit. Nem teszünk bele se olajat, se zsírt, se vizet, hanem csak a húst. Apró kockákra vágjuk, sót teszünk hozzá, borsot, 31
