Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
A legszegényebbek egyáltalán annak is örültek, ha jutott puliszka reggelire. Ám a módos emberek heti egy vagy két alkalommal is csak ímmel-ámmal fogyasztották el a puliszkát túróval vagy tojásrántottával a reggelire. Ők főleg sült vagy füstölt kolbászt, szalonnát, sült hurkát szerettek reggelizni kenyérrel. Az év legtöbb napján azonban nekik csak tojásrántotta és juhtúró jutott kenyérrel. Az ebédet csak a téli időszakban fogyasztotta el otthon közösen a család, tavasztól őszig csak azok a családtagok étkeztek otthon, akik nem a határbeli földműves munkákban vettek részt. Az ebéd attól függően volt egy- vagy kétfogásos, hogy tartalmas vagy könnyű levest főzött a gazdasszony. A pityóka- vagy fuszulykaleves egytálétel volt, ám az alma- vagy paradicsomleves után mindig volt második fogás is: általában tésztaétel. Vacsorára pedig általában ugyanazt fogyasztották, mint reggelire. A XX. század első felében a családok többségének az étkezési szokásait az jellemezte, hogy csak egyfogásos volt a hétköznapi főétkezés, csak vasárnap volt második fogás. Csak akkor volt második fogás a leves után - többnyire tészta -, amikor az emberek a mezőn dolgoztak. A szerda és a péntek hagyományosan bojtos, húsmentes nap volt. A leggyakoribb pénteki étel a pityókatokány volt szüzén vagy pedig pityókaleves, fuszulykaleves sült tésztával: pánkóval, rétessel, palacsintával. Nálunk télen-nyáron minden pénteken fuszulykaleves vót, utána palacsinta. De csak hetente egyszer. Az ínséges időkbe’ a szegényekné’ hetente többször is az vót. Ezé’ mondták: Kelj föl, fuszulyka! Feküdj le, fuszulyka! - Ezt csak akkor mondták, amikor két-három egymás utáni napon fuszulyka vót. Étkezés a szabadban: a szántóföldön, a kaszálón és az esztenán Tavasztól őszig az emberek már korán reggel a határban kezdték a munkát: menni kellett a mezőre, mert mi abbó’ éltünk. Vittek magukkal hideg élelmet reggelire és ebédre: kenyeret, szalonnát, túrót, hagymát és paradicsomot a tarisznyában. Meleg ebédet csak akkor vittek ki a szabadban dolgozóknak, ha a munkaterület közel esett a lakóházhoz. Ha viszont távol dolgoztak az otthonuktól, akkor vacsorára fogyasztottak főtt ételt az emberek. A családból valaki mindig otthon maradt - többnyire a nagymama aki főzött. Reggelire túrós puliszka vót - az nagy étel vót! Mentünk a mezőre kapálni: felkeltünk, elmentünk, s egy vitte a reggelit. De világadatkó’ mentünk... Délbe’ hazajöttünk a levesé’. Mindig levest ettünk a mezőn, vót délbe’ egy kicsi pihenő a mezőn. A szentkirályi parasztcsaládok nyári örömteli munkája a szénakaszálás volt. Ekkor a havasokon dolgozott az egész falu népe, az emberek kinn is háltak. Kivitték a főzéshez szükséges eszközöket, a puliszkafőző üstöt és az érclábost is a sütéshez. így emlékeztek erre: Ott házikót csináltak maguknak ágakból, szénát tettek rá, ott aludtak éjjel. És főztek. Rendesen főztek: pityókalevest, pityókatokánt. Szedtük a gombát, rókagombát. Rántottak [a szalonna zsírján kisütve] rókagombát: vagyis kisütöttük szalonnásan, és tojást tettünk reá [gombás rántotta]. 29
