Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
A XX. század közepéig zsidó házaló kereskedők is járták a falvakat: rövidárut, csavaros cukorkát vagy más csemegét, gyufát és egyéb árukat kínálva. Tűzcigányok, azaz csatornás cigányok is kínálták szolgáltatásukat. A meszelőcigányok a lószőrből maguk által készített ecseteket árulták. A foltozó cigányok pedig a meglikadt fazekakat foltozták bé, az alumínium kanalakat felújították. A hagymapalántákat Kibédről szerezték be, a kibédi hagymások vitték a hagymát a vidék településeire. A következő tréfás párbeszédet mondogatják ma is róluk: — Kibédi? — Mér’ kérdi? Hagymaszagot nem érzi? A kibédiek a hagymamagot február és Gergely-nap között szokták elvetni. A palántákat a városokba és a falvakba kiszállítva értékesítették. Az elültetett, frissen leszúrt sarjakat nem kell öntözni, csak a csapadékból él meg a növény. Sőt, az a kedvező, ha az ültetés után legalább két-három napig alszik a palánta a földben. A szentkirályiak a tökmagolajat többnyire Farkaslakáról hozták. A XX. század első felében a görögdinnye ritka csemegének számított e hegyi faluban. A Szent István-napi búcsú alkalmával a románok vitték oda: Kihoztak egy nagy kocsival búcsúkor. Jöttek a sátorral, most is jönnek. A MINDENNAPOK ÉS A KITÜNTETETT ALKALMAK TÁPLÁLKOZÁSI RENDJE Hétköznapok A XXI. század eleji Székelyszentkirályon a népi emlékezet már nem őrzi az úgynevezett középkori kettős étkezési rend16 emlékét. A napi kétszeri étkezés a középkorban általános gyakorlat volt Európában, valamennyi társadalmi réteg körében: a királyi udvartól a legszegényebb háztartásokig. Ám még az újkor és a legújabb kor folyamán is fennmaradhatott egyes régiókban és társadalmi rétegekhez kötődve. A napi első étkezés reggel nyolc és kilenc óra körül volt, amelyet ebédnek neveztek. Délután három és este nyolc óra között vacsoráztak az emberek. A déli órákra állandó étkezés nem esett. A két állandó jellegű, egyenrangú étkezés hasonló jellegű volt: meleg, főtt ételeket fogyasztottak, a közönséges alkalmak során egyik étkezés sem emelkedett ki tartalmával, mennyiségével. Egyes vidékeken a XX. században is fennmaradhatott a parasztcsaládokban. Megőrződése az újkortól kezdve kulturális archaikum. A napi kétszeri étkezés szokását Romsics Imre néprajzkutató a XX. század végén a közeli Székelyvarságon sem tudta felidéztetni az emberek emlékeiben, ám akkor ott még élt a röggeli ebéd és a délebéd fogalma, a reggeli és az ebéd megjelölésére.17 A XX. századra vonatkozó visszaemlékezések szerint a családon belüli asztali ülésrend családonként eltérő volt. Egyes házaknál a gazda, a család feje ült a fő helyen, 16 KISBÁN Eszter 2009. 229-230. 17 ROMSICS Imre 1998. 279. 27
