Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Élelmiszer-alapanyagok megtermelése és beszerzése
növényeket. Az odvas fákból kiszedték a lépesmézet, halat, rákot fogtak, vadnyidat vagy vadmadarat ejtettek el. A növényeknek a virágait, terméseit, leveleit, terméssel teli ágait, a gyökereket gyűjtögették - felhasználhatóságuk szerint. A gombafélék14 közül csak azokat szedték, amelyeket ismertek: a csiperkét, a rókagombát, a keserűgombát, a kékhátú gombát, a tinórut vagyis a tinorgyot, a kenyérgombát, az őzlábgombát, a tövisaljút, a szilvafaaljút, a fűgombát, a galambgombát, a csirkelábgombát, a medvegombát, a pöfeteggombát, a szegfűgombát és a laskagombát. Egy középkorú asszony ma is eljár gombát szedni: Én legelőször a tövisaljút szoktam szedni, ahogy a fű kinő, a tövis alján, áprilisban. Az tokánynak jó. Puliszkát ettek hozzá, az az eredeti. Utána jön a szilvafaaljú, a szilvafák alatt van. Az is tokánynak jó. Utána van a fűgomba, pörköltbe, bornyúpörköltbe szokták tenni, ízesítésképpen. Utána van a rókagomba, tokánynak, levesnek. A keserűgomba, a kékhátú gomba, a galambgomba sütve jó. A medvegomba pörköltnek jó, újabb divat az, hogy megszárítják, megőrölik. Vadast [értsd: savanyú gombamártást] is lehet főzni belőle, tésztával. Régebben szeletekre felfűzve szárították. A csiperke pörköltnek jó és rántva [szalonnán kisütve, nem bun- dázva]. Az őzlábgombát tojáson kisütik, [értsd: gombás rántotta] A pöfeteget rántják [megsütik]. A szegfűgombát pörköltnek csinálják meg. A laskagomba korhadt akácfán nő, az rántva [szalonnán kisütve] jó. Néha előfordult, hogy az emberek rosszul ítélték meg a leszedett gombafajtát: A Teken-tetőn, a Firmána vótunk. Ott vót két öreg s egy tizenhárom éves gyermek. Én vótam ajuhokka... Egyszer a gyermek [hozzám] érkezik, azt mondja, hogy: — János bácsi - akkó’ vótam házasember -, Józsi bácsi olyan beteg lett, kinn vannak a ju’val az esztenáná’, nem tudnak mozogni, nem tudnak felkelni. Mondom: — Mi történt velők? Azt mondja: — Gombát szedtünk, s azt ettük. — Hát te ettél-e? Azt mondja: — Megettem kettőt. — Hát ők mennyit ettek? — Kettőt-kettőt, csak az övék nagy vót. Azt mondja: — Józsi bácsi, má’ hányni kell... Akkó’ mondom, hogy: — Akkó’ menjünk elő! Eléfordítottam a lovakot, de a gyermeket ott hattam. Mondtam, hogy te itt üljé’... Olyan betegek vótak, hogy néztem, hogy mingy a meghalnak... Vót nekem egy fekete lovam, ott vót az erdő szélibe, békaptam, kellett menjek vagy másfél kilométert az útig. A nagyútig. 14 ZSIGMOND Győző 2011 19
