Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
Gyakran fogyasztanak különféle „tartalmatlan”, úgynevezett „hamisleves”-t. A leveseket „lé”-nek nevezik: „hagymalé” „fokhagymalé”, „köményeslé”, „tormásié”, különféle „gyümölcslé”, „paradicsomlé”, „mogyoróié” (azaz burgonyaleves), „reszeltlé”, „babéroslé”, „rántottáslé”. Kedvelt levesük készül még száraz vagy zöldbabból, melynek neve „paszuly” vagy „fuszulyka”. A főtt szárazbabot áttörik, ez az étel a „kásafuszulyka”. Az édeskáposztából „lucskos káposzta” főzelék készül, a savanyított káposztát pedig puliszkával is fogyasztják. A puliszkával önálló ételéként fogyasztanak salátát, kovászos uborkát, uborkasalátát, sőt ha a puliszkához vadalmát esznek, az vacsoraszámba megy. A szegénység miatt úgyszólván zsírtalan a nép táplálkozása. Ugyancsak a zsírhiány az oka annak, hogy az ételek sűrítésekor a rántást habarással helyettesítik. A sűrítésük vagy a liszttel elhabart tojás „eresztékkel” történt, vagy pedig a lábas fenekén pörkölik meg a lisztet magában. A húsleves baromfiból vagy marhahúsból készül, ám „azt sem erősre és ízletesen”, hanem a kevés húshoz sok vizet számítva, sok tésztával vagy rizskásával főzve. Keményfi Katinka ötven gyermeket kérdezett ki napi táplálkozásukról, akik naponta háromszor étkeztek. A leggyakoribb reggeli ételek: kenyér, puliszka (mellé túró, paradicsomlé, bab, kecsketej), köménymagleves. Ebédre: főleg puliszka (mellé bab, paradicsomlé, szilvaíz, hagyma, káposzta, tehén- vagy kecsketej, krumplileves, hagy- matokány, rántott hagyma, rántotta). Vacsorára pedig ugyanezek az ételek, vagy még gyakorta köménymaglevessel váltakozva. * Mivel Székelyvarság a Székelyszentkirállyal szoros kapcsolatban álló Oroszhegy község havasainak szórványtelepeiből szerveződött önálló tanyaközséggé 1907-ben, érdemes felidézni a Romsics Imre néprajzkutató által több mint két évtizede gyűjtött varsági népi táplálkozási hagyományt is.113 A táplálkozáshoz felhasznált alapanyagokat a helyi földrajzi tényezők is meghatározzák. A közel ezer méteres tengerszint feletti magasságban csak a rövid tenyészidejű növényeket tudták az emberek megtermelni. Ezért étkezésük az állati eredetű nyersanyagokra, elsősorban a tej- és tejtermékekre, kisebb részben a húsra és a Küküllő menti dombság, helyi elnevezéssel az Alföld népétől vásárolt vagy cserélt törökbúzára volt alapozva a hagyományos paraszti gazdálkodás idején. A gyűjtögetés szerepe is jelentős volt: elsősorban különféle erdei gyümölcsöket vittek haza az emberek, a bükkmakkból pedig olajat üttettek két helyi malomban. A vadon termő gyógynövények gyógyhatásait csak néhány tudós ember ismerte a faluban, nem volt általános a mindennapi teázás - csak a betegek ittak teát. A vadon termő gombákat azonban mindenki ismerte és fogyasztotta, megszárítva fonalra is fűzték, hogy télen is legyen a kamrában. A tavaszi fenyőrügyből cukros szirupot főztek, 113 ROMSICS Imre 1998. 273-390. 130
