Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok
Ami hullás vót, összegyűjtöttük kádba, háromszáz-négyszáz literes. Van daráló, villanydaráló. Régebben pedig volt egy faválú, afaválú sarkában vót egy luk. Vót egyfabo- tóka, a botókával vertük az almát, a szilvát egészbe’ tőtöttük bele. Megtörtük. Vót egy faválú, betopoltuk, s húztuk benne. Keskeny válú vót, négy lába vót neki. Az egyik felibe megtöltöttük a válút, húztuk, betopoltuk. Hat hétig hagyták betopolva, ha jó idő vót. Hat hét a kiforrási ideje. Akkó’ aztán a pálinkafőzőbe be kellett vinni. Otthon akkó’ nem lehetett. Vót, aki csinálta, de mi nem. Rézüstbe’ csinálták. Külön vót egy nagyoló, nagyüst, háromszáz-négyszáz literes, egy kisebb üst, százötven-száznyolcvan literes, amibe’ még egyszer újrafőzték, lenagyolták azt a zavar, gyenge fokú pálinkát, de kitisztázták azt is. Ötven-ötvenöt fokos szilvapálinkát főztek. A kukujzapálinka, vagyis az alkoholban áztatott áfonya emésztési problémákon segített: ha ez nem állította meg a gyomormenést, akkó’ lehetett menni az orvoshoz. A meggyből és az erdei somból is hasonló módon készül tömény szeszes ital: A meggyet vagy az apró somot egy bidonba tesszük, pálinkával leöntjük - abba áll egy-két hétig. Akkó’ a gyümölcsöt kidobják belőle, a ganéra - a récék megették, és elaludtak tőle. Azt hitték, megdöglöttek, de egyszer csak feléledtek, meglepődtek. Az is elterjedt szokás a faluban, hogy házilag unicumot késztenek, vagyis ahhoz hasonló italféleséget. Ez készülhet úgy, hogy valamely gyümölcspálinka az alapja, amelyben zöld diót áztatnak, vagy pedig a gyógynövénykeverék főzetéhez tiszta szeszt adagolnak. A köményes pálinka ugyancsak alkohol hozzáadásával készült: a köménymagot megfőzték, lehűtötték, cukorral ízesítették. Egyes családokban propoliszt oldanak fel pálinkában, és minden reggel megisznak belőle egy pohárkával - új keletű szokásként. Bor A szőlő csak a II. világháború után honosodott meg a faluban. A ház körül alakítottak ki szőlőlugast az emberek, amelyből épp csak egy kevés bort lehetett volna előállítani, ám nem volt szokásban. Az almabor, a meggybor és a ribizlibor (piros és fekete ribiz- liből) készítése új keletű szokás a faluban. A meggybort az asszonyok csinálták. Ahány liter meggylét használtak fel, annyi kilogramm cukrot adtak hozzá, és még vízzel is kiegészítették. Hat hét alatt a bor kiforrt. Az almabort a tiszta, hullott almából nyerték: Meg kellett toporni jó apróra, kádba betétettük, ott vót egy napig vagy kettőig, ősz’ tettük a sajtó (prés) alá. Kicsavartuk a levit, tettük a fahordóba (100-120 literes) azelőtt. Akkó’ cukrot tettek bele, s akkó’ abba’ kiforrott, leszáll az aljába az a sűrű, akkó’ húztuk le egy másik edénybe. Leszűrtük, az magába’ kitisztul. Akkó’ áthúzattuk egy másik edénybe, aztán abbó’ használtuk. Sör A házi árpasör főzése régi időkre visszanyúló hagyomány a faluban. Vizet, megpirított hántolatlan árpát, komlóvirágot és élesztőt használtak fel a sör készítéséhez. 109
