Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok
A befőttek készítése viszonylag új keletű szokás a faluban az 1960-70-es évektől. A szilvából főleg lekvárt főztek, ám a városban szolgált cselédlányok hazatérve készítettek belőle néha dunsztost is. A szilvakompótt úgy készült, hogy először cukros szirupot főztek, azaz a feldarabolt süvegcukrot kevés vízzel összeforralva besűrítették. Majd a szirupot ráöntötték a szilvára, és egy kicsit összefőzték, összerottyant, majd üvegekbe töltötték. A körtekompótt úgy készült, hogy megmosták, meghámozták a gyümölcsöt, majd az apróbbakat félbe, a nagyobbakat cikkekre vágták. Szirupot csináltak, beletették a körtét, egy kicsit főzték. Majd a fazékból üvegekbe helyezték, celofánnal lekötötték, meleg dunsztban tovább főzték. Ha elkészült, benne hagyták a dunsztban, ott a maga helyén kellett kihűteni. Az almakompótt hasonló módon készült. A gondos háziasszony a körte- és az al- makompót készítésekor citromsót is tett a szirupba, és akkor a gyümölcs nem barnult meg. A meggy- és a cseresznyebefőtt úgy készült, hogy az üvegbe tett gyümölcsre cukrot tettek, majd vízzel felöntötték. Egy nagy lábasba helyezték az üvegeket, majd kidunsz- tolták: mikor már elkezdett főni, levették a tűzről. Áfonyából is készül kompót: megpucólódik, borkánba rakódik, cukrot teszünk belé, s egy kicsi tartósítószert s vizet. Ki kell dunsztolni. A dunsztolás hagyományosan a kemencében történt: a kenyeret kiszedtem, a tepsibe az üvegeket tettük bele, kicsi vizet, és a tetejére egy vizes rongyot, hogy a celofán ne szakadjon el - tettük bé, és kész vót. Mikó’ vettük ki, meg vót finomra dunsztolva. Az áfonyát egyes háziasszonyok úgy teszik el, hogy a bogyókra szilvapálinkát öntenek. Üvegekbe teszik az áfonyát, ráöntik a pálinkát, megcukrozzák. Szesszel finomabb, azt mondják... Ha orvosságnak teszi el, cukrot nem tesz reá. A háziasszonyok a téli rétessütésre gondolva tettek el reszelt almát rétesnek. A reszelt almához cukrot adtak, üvegekbe helyezve jól lenyomkodták, végül szalicillal szórták meg. Abbó’ süttük az almás rétest, egyébre nem kellett. Amikor szűkén termett az alma, akkó’ tettek el így... Az alma megáll magába’... Befőttek Pálinka A pálinka szó nyelvünkben a XVI-XVII. századtól használatos a gabonaalapú párlatok megjelölésére. Később az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készült gyümölcspárlatokat is így nevezték. A borpárlat olyan égetett szesz, amely a bor lepárlásával készül, valamint a törköly párlatát is jelentheti. Eredetileg tartósítás céljából párolták a bort. A zárt lepárlással desztillált szesz, az „égetett” szesz eredetileg az arab világ újítása volt, amely kezdetben orvosságként volt használatos. Európa-szerte a XV. században terjedt el, ám gyakori házi italként csak a XVII. század második felében jelent meg, és szlo107
