Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)

Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok

A túrós gríz néven említett édesség úgy készül, hogy a kihűtött tejbegrízhez túró, tojásfehérje és cukor keverékét adják hozzá, végül a felvert fehérje habját óvatosan be­lekeverik, tepsiben kisütik, és hidegen szeletelik. A szaloncukrot otthon úgy készítették el karácsonyra, hogy fél kilogramm cukor, négy kanál tej és hét kanál víz keverékét tíz percig főzték, majd a tűzről levéve egy­negyed vaj hozzáadása után még tíz percig keverték. A búcsúban vagy a vásárban is árultak csemegéket: medvecukrot, selyemcukrot, törökmézet, mézeskalácsot. TARTÓSÍTÁS, TARTÓS ÉTKEZÉSI ALAPANYAGOK Aszalás A gyümölcsaszalás a hagyományos tartósítási eljárások közé tartozott. Mivel a régi nyári almafajták nem voltak sokáig eltarthatok a téli fogyasztásra, az őszi almákat kari­kára vágva felfűzték, és megaszalták. A szilvát pedig egészben aszalták meg. Az aszalás több módját is alkalmazták: készülhetett földbe mélyített aszaló, a kemen­cében is aszaltak, és a napra is tettek ki az emberek fonott aszalót. A szilva aszalása már a kertben megtörtént: amikor leszedték a fáról a szilvát, ott helyben meg is aszalták. A földbe egy mélyedést vágtak, amely két méter hosszú, két méter húsz centiméter széles volt, és nyolcvan centiméter mélyen kellett leásni. Majd behelyezték a katlan ajtaját, rátették az aszalni valót, és alágyújtottak. Nyers fát tettek alá, olyat, ami nem gyullad be, hanem csak füstöl sokáig. Mások fűzfavenyigéből csináltak aszalót, ráterítették a szilvát, amikor a fa már füs­tölt alatta. Ebben az esetben egy két méter hosszú, egy méter széles gödröt ástak. E fölött poronyóból fut az aszaló, gyalogfiíz cserje - poronyó vagy porongy - volt a fonott aszaló anyaga. Az aszaló beborította a gödröt. Úgy kellett tüzelni alatta, hogy a tűz gyenge legyen, gyenge meleg legyen két-három napig. Ezt az aszalást egy embernek mindig őriznie kellett, mert néha kigyulladt az aszaló. Akkor gyorsan eloltották a tüzet, de a fűzfavessző akkor már elégett. Majd hazavitték, és az aszalt gyümölcsöt kosárban vagy zacskóban tárolták. Mások hazavitték a leszedett gyümölcsöt, és a kemencében aszaltak. Újabban a kályhában, a lerben aszalnak. Az is gyakori volt, hogy a fűzfavesszőből fonott aszalót (lésza) a napra tették ki, és azon készült az aszalt gyümölcs: szilva, körte, alma. A szilvát egészben aszalták, az almát és a körtét pedig egyesek meghámozták, mások nem, és cikkekre vágták. Az aszalt gyümölcsökből leves készült. Szárított növények Az erdőn-mezőn gyűjtögetett vagy a kertben termesztett gyógynövényeket, fűszernö­vényeket megszárították. Teákat készítettek belőlük, gyógyászati célra hasznosították, vagy fűszerként alkalmazták az ételekhez. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom