Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Csemegék
A kőttespalacsinta borvízzel készült, hogy lazább jellegű tésztát kapjanak. Az ordas bukta (batyu) hétköznapi leveles tészta sütése sem okozott gondot, hiszen a töltelékhez szükséges orda mindig volt a háznál. A négyzetre vágott tészta közepébe beletették az ordát, majd a sarkok felhajtásával batyut csináltak belőle. Ám más, kelt tésztából való változatai is ismertek: Gyúrt tésztából, a darázsfészek tésztájából, vagyis lehet ilyen lán- gos-fánk tésztából is készíteni. Az új keletű sütemények körében a kavart tészták is igen népszerűek, mivel gyorsan és sokféle ízesítéssel elkészíthetők, például ordával: Van a negyedes csupor. Avval kell egy csupor liszt meg egy csupor cukor, egy borospohár olaj, négy tojás egészben. A tojást a cukorral kikavarjuk, abba jön az olaj és a liszt. Aki akarja, kicsi sütőport vagy szalakálit tesz bele. Beleöntöm a tepsibe, rá az ordát a tetejére és egy kis cukrot. Mehet a sütőbe. Míg a háziasszonyok a legkülönfélébb ételek elkészítésének módját - még a sült tésztákét is - fejben tartották, a sütemények bonyolultabb receptjeit cserélték egymás között, és külön füzetben (tésztásfüzet) gyűjtötték össze. A legnépszerűbb új keletű sütemények a következők: mézes tészta, Madonna-kifli, régi rétes, Kossuth-kfli, darázsfészek, piskóta, isler, linzer, püspökkenyér (gyümölcskenyér), keksz szalámi, mesealmás, sajtos pogácsa, kavart diós, meggyes pite, krémes, darált keksz (húsörlős keksz), habcsók, hájas tészta, sós perec, habos almás, almás tészta, paradicsomos szelet, zser- bó, Sárika, kókuszkocka, hatlapos (Ízletes tészta), huszárcsók, pozsonyi kifli, kókuszos csiga, somlói galuska, vargabéles, Gundel-palacsinta, olajos keksz, képviselőfánk, barack, kétszínű. CSEMEGÉK Egykor csemegeként fogyasztottak az emberek különféle erdőn-mezőn gyűjtögetett terméseket. A szilvafa édes nedvét, a macskamézet a gyermekek szopogatták. Az erdei málnát, epret, somot, kökényt, vadkörtét is szívesen fogyasztották. A vadméhek kirablása útján lépesmézhez is sikerült hozzájutni az embereknek, amelyet tarisznyában vagy ebédhordó edényben, kannában vittek haza. A kinyomkodott lépesmézet kenyérrel csemegézték. A pattogatott kukorica, a kakas nemcsak nagypénteki böjti eledel volt, más alkalommal is elkészítették. Az őszi és téli napok egyik legkedveltebb csemegéje az őszi sült tök volt: a nagy kerek tököket felszeletelve sütötték meg a kemencében. Ősszel, mikó’ megkapta a dér, akkó’ vótjó... Téli estéken, vacsorára ettük, a kályhaler- nibe’ megsütötték. A különféle gyümölcsökből készült kompotokat csemegeként is fogyasztották. Almából, körtéből, cseresznyéből, meggyből készültek leggyakrabban. A tehéntúrós gombóc itt nem főtt tészta volt, hanem egyéb csemege: Tejbegrízt főzök, egy kicsit keményebbre a szokásosnál. Tányérba öntjük, beleteszem az édes tehéntúrót, prézlit pirítok neki, nem olyan túl erősen, s akkor így kanálkával beleforgatom a prézlibe, s akkor úgy kirakom a tányérra - ki akarja lekvárral, ki akarja cukorral... 104
