Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Főtt tészták - Sült tészták és sütemények
Míg a főtt tésztafélék a hétköznapi főétkezések részét képezték, a sült tészták a vasárnapi ebéd harmadik fogásaként jelentek meg hagyományosan, ám nem minden egyes alkalommal. A lakodalmakban azonban nem hiányoztak az asztalról a különféle édes és sós sült tészták és a sütemények sem. Az új keletű sütemények legelőször a lakodalmi asztalon jelentek meg. Egy 1939-ben megrendezett módos család lakodalmára emlékezve: Az első lakodalom az apám házánál vót, ott sok tésztaság vöt: kalács, lepény, perec, mákos meg diós kalács, torta (kerek torta) - a rokonság sütötte, és hordta össze. Az 1950-es években többnyire már ismerték a rendes kerek tortákat, a piskótatortákat. Egyes módos családokban a búcsús vendégségre készítették először. Ám a szegényparasztok lakodalmaiban a torta még az 1970-es években sem fordult elő: volt ott zserbó, cukros szelet, Sárika, Madonna-kifli, leveles kifli - más nem. A faluban a kerek, krémmel töltött torta 2004-2005-től kezdve jött igazán divatba a lakodalmakban és a születésnapok alkalmával. A XIX-XXI. századi helyi népi kultúrában a kürtőskalács ugyancsak a kitüntetett alkalmak édes tésztája, amelyet főleg vasárnapokon vagy névnapok alkalmával sütöttek. Az is előfordult, hogy ajándék volt, amelyet a vendégségbe vittek: Vagy amikó’ mentünk a komaasszonyho'. Vót nekünk sok keresztgyermekünk! Tettük a kosárba... „A magyar nyelvben kürtőskalácsnak nevezik a nyílt tűzhelyen, égő parázs fölött, henger alakú fára, kelesztett tésztacsíkokból feltekert, majd ropogósra sütött, cukormázas kalácsot.”53 A kürtőskalács alapja a kelt kalácstészta, kevés cukorral. Kell hozzá két kiló liszt, két-három tojás, három deka élesztő tejbe’ felfuttatva, tíz deka cukor, egy kicsi só. Összeállítom a kalácstésztát -jól ki kell dolgozni, hogy gyúrható legyen, ne ragadjon. Jó fél órát kell csak keleszteni - nem szabad túlkeleszte- ni! A lapittón cipókat szaggatunk, kinyújtjuk, csíkokat vágunk, sütőfára tekerjük és lelapítjuk. Régen vajjal kentük, ma zsírral vagy olajjal. Régen a kemence szájába’ sütötték, oda tettek jó tüzet, hogy legyen sok szén [faszén] meg két téglát, és tekerni kell ügyesen... Az ünnepi kalácstésztákhoz tartozott még a diós, a mákos vagy az ordás feltekert kalács is. A mákos és a diós tekercs (beigli) magyarországi receptek alapján honosodott meg a faluban. Egyes házaknál az 1950-60-as években a gazdasszony vasárnaponként fánkot sütött: Minden vasárnap pánkó vót. Vót a kicsi pánkó, amit pohárral vágtak ki, és vót a nagy pánkó. Vót egy érc lábos, a nagy pánkot abba’ egybe’ kisütötte, megfordította - elvágta négyfelé. De az minden vasárnap vót. Olajba sütötték. Édösanyám ügyesen sütte meg. A pánkótészta így készült: A lisztet langyos tejjel összegyúrták, s egy tojást vagy kettőt tettek hozzá. Rengeteget kellett gyúrni. Este édesanyám ment a nagymisére, én otthon maradtam, s meg kellett gyúrjam. Amikó’ hazajött, az asztalon kiborította, pohárral kivágtuk, amikó’ nagyon akartuk, hogy gusztusos legyen. Máskor meg, amikó’ siettünk, 53 POZSONY Ferenc 2013. 153. 102
