Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Főtt tészták - Sült tészták és sütemények
akkó’ nagy pánkot sütöttünk - késsel kockára fölvágtuk, s úgy is jó vót. Nem vót porcukor, hanem rendesen cukorral leszórtuk. Minden vasárnap pánkó vót. Tehát vagy egy nagy fánkot sütöttek nagy vaslábasban, majd darabokra vágva fogyasztották, vagy pedig a pohár szájával formázott kerek fánkot sütötték ki. Mivel ez a pánkó másnapra kiszáradt, a leleményes gazdasszony megalkotta a lekvárral töltött fánkot: a pohárral kiszaggatott tésztának a közepébe tették a szilvalekvárt, majd félbehajtották, vagy pedig két tésztalapot töltöttek meg vele, mindkét esetben a szélén jól lenyomkodva. Az vót a jó pánkó, aminek a közepe üres. Másnapra megszáradt, s akkó’ kitaláltuk, hogy tegyünk bele kicsi szilvalekvárt - kitaláltuk... Vékonyabbra nyújtottuk, nagyobb pohárral vágtuk, tettünk bele szilvaízet, s akkó’ félbehajtottuk. Azt a pánkot nagyon szerettük, aminek a közepibe’ szilva vót. A pánkó mellett a leggyakrabban a következő tészták készültek: csöröge, rétes, palacsinta. A többnyire kelt palacsintát aratáskor még a mezőre is gyakorta kivitték. A piskótatészta sütésének a szokását a városban szolgált háztartási cselédlányok hozták haza a faluba. Közkedvelt volt a Sárika nevű piskótaalapú sütemény, amely kétféleképpen is készülhetett. Két darab kakaós és egy sima piskótalapot sütöttek. A két kakaós lap közé került a sima lap, a lapokat rummal locsolták meg, majd vajas krémtöltelék került a lapok közé. Napjainkban kakaómázzal is bevonják. Más alkalommal feltűrt piskóta készült, azaz a vajkrémmel megkent tésztalapokat feltekerték. Kedvelt sült tészta volt a csíki lepény, amely a keleties, tömény édességek világát idézi. Liszt, olaj és tojás hozzáadásával sütöttek ki négy vékony tésztalapot, majd az üzletben kapható serbettel kenték meg. Végül párolt almával ellensúlyozták az édességet, amellyel bőven megkenték az egyes rétegeket. A serbet török eredetű, lekvárszerű tömény édesség, amit többféle ízben, üvegekben árultak. A törökök révén került Ázsiából Európába. A serbet sárga vagy rózsaszín, mint a puding, borkánba bele vót téve... Lekvárszerűség, édes. Avval kentük meg ezeket a lapokat, s abbó’ lett az ilyen magos tészta. A lapok finom puhák lettek, össze kellett rakni úgy, hogy az almát megdinszteltük, s akkó’ ezt tettük közéje. A hétköznapi tésztafélék között a lepények és a fánkok voltak a legkedveltebbek. A szalonnával ízesített kerek lepény és az őszi szilvás lepény a kenyérsütés napjának ételei közé tartozott - ugyancsak a kenyértésztából. A szilvás lepény készülhetett úgy, hogy a tepsibe helyezett tésztalapot kimagozott szilvával borították be, és ha volt a háznál egy kis cukor, akkor azzal is megszórták. Vagy pedig a szilvával megrakott kenyértésztát a diós és mákos tekercs módjára felcsavarták, majd a tepsiben kisütötték. Ha a gazdasszony a gyermekeknek akart kedveskedni, akkor a maradék kenyértésztából madarakat formázott: a tésztacsíkokból bogot köttünk, és az vót a madár. Más házaknál a kenyérsütés napjának reggelén lepényt, tejszínes lepényt sütöttek. A kenyértésztából kivettek egy tepsinyi darabot: a tészta a tepszibe van téve, tejszínt kavarunk ki cukorral, rátesszük a tetejére, és megszórjuk cukorral, hogy édes legyen. 103
