Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)

A széna tárolása

A széna tárolása Miután a szekér hazaérkezett, a takarmány tárolását kell megoldani. A szénát leggyakrabban a csűrben, annak is a terménytárolásra kialakított részében helyezik el. A XX. században és a korábban épült csűrök középső része a csűrköze, a takar­mány tárolásának egyik lehetséges helye. A csűr az udvar legnagyobb épülete, egy­szerre gyakorlati szerepű épület és státuszszimbólum, „a környékbeli földművesek szemében az egész gazdaságot is tükrözi.”26 A hagyományosan mindig háromosztatú csűr közepe, vagy egyik szélső része való szénatartásra, a harmadik helyiségben pedig állatokat tartanak. Máshol tartják tehát az állatokat, és megint máshol halmozzák fel a számukra gyűjtött eleséget. A szénát itt tárolják egész télen át, míg oda nem adják az állatoknak. A csűr oldalához esetenként szekérárny ékalj át, szekérszínt ragasztanak. Itt tartják például a ritkán használatos, csak augusztus táján, szénacsinálás idején elővett hordószekeret. A szénásszekér egyébként a csűrköze magasságának kialakításánál is alapvető mércé­nek számít. A falak körülbelül 4 m magasak, így a takarmánnyal megrakott szekér még kényelmesen befér.27 A csűrön belül a széna általában az odorba, a háromosztatú csűr egyik szélső részébe, a csűrköze szomszédságába kerül, esetleg felteszik a hídlásxa. Azaz a csűr padlására, egy második szintre, ami az odor, a csűrköze és az istálló fölött található. Ha túl sok széna terem és nem tudják mindet a csűrben tárolni, kaszalyt raknak az udvaron, hogy a felesleget elhelyezzék. A kaszaly nagyobb a baglyánál, és nem csak ideiglenes tárolásra való. A kaszaly felrakásánál fontos, hogy a takarmányt többször is megtapossák. így tudják elérni, hogy a széna tömören álljon. A kaszaly tetején lényeges a „kicsi ügyes hegy” kialakítása. Ha ezt elmulasztják, az eső nem folyik le egyszerűen, tönkreteszi a szénát. A tapodott, hegyezett kaszaly tehát a leg­praktikusabb. Oldalait gyakran fenyőágakkal támasztják meg. így a takarmány még stabilabban áll, és az ágak a vizet is segítenek levezetni. A szekérről való lerakodás, illetve a csűrbevaló berakodás alkalmával már nem használnak tűrése két. Vasvilla segítségével egyszerűen oldják meg a takarmány áthelyezését. Előfordul, hogy több év termését tárolják együtt, ilyenkor mindig a legfrissebbet hagyják legfelül. Tehát nem rendezik át a korábbi takarmányt, hogy a régebbi fogyjon el először. A széna tulajdonképpen bármeddig eltartható, ha a csűr­ben kedvezőek a körülmények. A takarmánynak nincs „szavatossági ideje”. „Még a 20 éves is elfogy"- mondják, persze azért a frissebb mindig jobb, mint az „elörege­dett, megporosodott”. A szénát ma is ritkán bálázzák, a szalmát tárolják kockabá­lákban. Csak a saját bálázógéppel rendelkező gazdák tárolják kockákba préselve a szénát. Általában azonban több család rendelkezik egy közös bálázógéppel, amelyet csak szalmához használnak. A szénát pedig legtöbben változatlan formában „szála­sán” helyezik el a csűrben. Ritka, amikor a tárolás során elkülönítik egymástól a mezei és az erdei szénafű termését. Ilyenkor is csak azért, hogy jobban nyomon tudják követni, melyikből mennyi fogy. Időnként a marháknak és a juhoknak szánt takarmányt is megkülön­26 KÓS Károly 1972. 75. 27 KÓS Károly 1972. 77-79. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom