Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)

Kaszáló- (és széna) típusok

nából evett. Ebben az esetben viszont kérdéses, hogy csupán egyszerű analógiás megfeleltetésről van-e szó, vagy pedig tényleges élettani tapasztalatról. Természetesen a különböző szénatípusok minőségének meghatározása (is) né­zőpont kérdése. A csíkszentgyörgyiek például előszeretettel dicsérik a falujukhoz közeli mezei kaszálókat, elítélően nyilatkoznak viszont az erdei szénafűről. Az olyan gazdák azonban, akiknek sok havasi kaszálójuk van, esetleg havasi kaszálóból több­félét birtokolnak, már árnyaltabban fogalmaznak. Gyakran rámutatnak például az erdei kaszálók közti különbségekre. Említik, hogy a havasok szénája tulajdonképpen nem is mindig gyenge, a völgyek termése pedig igen jó minőségű is lehet. Különös, hogy az egerszéki csángók nem így látják, szerintük saját termésük mindig apró, vad, igazán jó szénát csak a szentgyörgyi mezőkön lehet kaszálni. Az először leka­szált szénára ők nem a tanárak, hanem a kövéres szót használják. Zemplénben vi­szont éppen a magasabban fekvő területek szénáját tartják „selymesebbnek”, állító­lag ez a legjobb minőségű, csak kevés nő belőle.7 Csíkszentgyörgyön egy közismert hasonlat szerint a havasi széna olyan, mint a barna kenyér, a mezei pedig olyan, mint a kalács. Mindkettő ennivaló és a maga módján finom, a minőségbeli különbség mégis vitathatatlan. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva külső határában többek között az alábbi er­dei kaszálós területek találhatók: Lók, Hágótő, Nagyvőgy pataka, Nagyvőgy ódala, Kápolna pataka, Kövessorok, Papmezeje, Szopos ódala, Bajkó, Benesd, Líkszék, Hosszúáj, Kicsi Hosszúág, Csinódnyaka, Csinódhegyesse, Lenfődek, Kápláré, Hat­vankettő, Hágófeje, Kerektom, Jávoros, Gyürke, Hevederteteje, Heveder, Heveder­nyaka, Havasvég, Lovászó, Baglyod, Baglyodpusztája, Agoshavas ódala, Kristine, Felső Egerszék, Alsó Egerszék, Egerszék büteje, Vészdomb 8 Az erdei, havasi szénánál jobbnak tartják a csíkszentgyörgyiek a mezei szénát. Mezei kaszáló esetében a sarjútermés az adott esztendő időjárási viszonyaitól és a ganajoztatás minőségétől/mennyiségétől függ. Mivel a mezei területek közelebb esnek a lakott településhez, itt istállótrágyát is használhatnak. Illusztrációként felsorolok néhány mezei kaszálóterületet is: Kétútköze, Nagy­mező, Borozlik útja, Saskihágó, Kövecsszer, Felvég Lók, Alsó Lók, Egresaszó, Nyer- geli, Kápolnaódal, Tekereg, Virágostelek, Szegremenő, Böjtenyaka, Zatabükke, Bükkallja, Kerekmagyaró, Nádas, Borpataka, Fenyőó dal, Sás kert, Mony ásd, Alsó Áj, Felső Áj.9 A csíkszentgyörgyiek szerint a lehető legjobb minőségű széna a kerti széna. Már az elnevezés is sejteti, hogy azok a kaszálók, amelyeken a kerti széna terem, a faluhoz legközelebb fekszenek, a hajdani tanórak-kertek tájékán. A kerti kaszálók azért kiválóak, mert ezek helyezkednek el a legalacsonyabb területeken, szinte min­dig kaszálható rajtuk sarjú. A havasi szénával ellentétben, ami valódi szőrfű, a kövér kerti (vagy benti) kaszáló termésében bőven nő a vadburgonya, vadhere, baltacím, piros kukujza, kankalin, lánclapi, sóska, piros- és fehérhere (herelapi), angolperje, bábakalács, harmattartó lapi, bakszakáll, zablevelü fű, cikória, valamint sok más 7IKVAI Nándor 1962. 30. 8 Lásd részletesen: BÁRTH János 2004. 46-52. 9 Lásd részletesen: BÁRTH János 2007. 364-370. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom