Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
A kaszáló karbantartása
virág és gyógynövény. Minél több növény alkotja a szénát, annál jobb, annál változatosabb táplálékot biztosít a juhoknak. A különböző területek eltérő környezetén és a lehetséges kaszálások számán kívül, kategóriák állapíthatók még meg a takarmányt alkotó növények, illetve azok jellege alapján. Zászpa nő például a vízeres (nedvesebb, patakokkal, erekkel átszőtt) területeken. Több növényt is a zászpa közé sorolnak, mérgező fajtái is vannak. Azért veszélyes, mert ez bújik ki legkorábban a földből. Az első kihajtásoknál az állatok mindjárt találkoznak vele. Szívesen eszik, azonnal lelegelik, hiszen egész télen nélkülözniük kellett a friss táplálékot. A tehén csak felfújódik tőle, a ló azonban el is pusztul. Természetesen csak akkor, ha a növényt zölden eszi. Szénában, megszárítva már a zászpa sem mérgező. A havasi területeken gyakran fertőzi a szénát a varjúhagyma is. Ez a növény is főleg vizesen, frissen jelent veszélyt, a juhok és a marhák egyaránt megbetegednek tőle. A kaszálók osztályozásának fenti módszeréhez a széna minősége volt a kiindulópont. A területek viszont kategorizálhatók úgy is, hogy termésüket a juhok, vagy a marhák eszik-e szívesebben. A nyírfákkal szegélyezett vízeres területek sütés, siskós, fentöfüves szénáját szereti a ló és juh, a tehén azonban hasmenést kap tőle. A juhoknak viszont jót tesz,fiadzási időben különösen hasznukra válik. A zászpa mellett a kutyatej is kártékony lehet, ezt azonban a tapasztaltabb állatok kikerülik, nem eszik meg. Veszélyt jelent viszont a növendékekig (borjakra), mert ha az állatok lenyelik, el is pusztulhatnak. A marhák egyébként is kényesebb természetűek a ju- hoknál, a szénát válogatják, nem esznek kórókat. A veszélyes növényeket azonban nem ismerik fel elég biztosan, és érzékenyebbek is rájuk. A kaszáló karbantartása A szénafíí nagy előnye a vetett takarmánynövényekkel szemben, hogy nem igényel különösebb gondozást. Mégis, a tavaszi időszakban, a nyár eleji szénamunka megkezdése előtt, szükség van bizonyos kaszáló-karbantartási munkálatokra. Május környékén tehát a kaszálót birtokló család, néhány rokonnal, szomszéddal, baráttal felkerekedik és elindul kaszáló tisztítani. A több napig tartó tevékenység során a kaszálók gondozói, a reglő pucolókhoz hasonlóan, a következő munkálatokat végzik el: a szénafűn sarjadt apró fenyőket, vadrózsabokrokat kivágják, összegyűjtik és elégetik. Ha a kaszálóhoz közel bükkös van, akkor a leveleket kell feltakarítani. Továbbá szükség van a hancsikok (hangyadombok) elhordására is. Utóbbiak tavasz elejére, márciusra megsokasodnak, nagy, kemény halmokként borítják a kaszáló egész területét. A tavaszi munkák során egy 10 cm-es élű kapacsákánnyal kinyesik őket, minden oldalukon egy bevágást ejtenek. Ezt gyakran úgy is meg lehet oldani, hogy a hangyavár ne sérüljön, egyben maradjon. Ha ez sikerül, a hancsik kiválóan használható töltőanyagként a kaszálóhoz vezető út kátyúiba. Veszélyt jelentenek még a vakondtúrások. Ezeket is elsimítják, különben a kaszálógépet is tönkretennék10 11. Vakondtúrások esetében a talajt el kell egyengetni, a földet szétkapálni, hogy újra kinőhessen a zöld fű". Ugyanígy járnak 10 Vö. NAGY Jenő 1940.487. 11 Vö. SÁNDOR Gábor 1944. 40. 10
