Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

I. Születés

A terhes asszony semmilyen tárgyat, gyümölcsöt, zöldséget nem tehet kötényébe, lopni sem lophat, mert az elcsent vagy a surcba rejtett dolgok alakja később anyajegy formájában üt ki a gyermek testén.8 Hasonló analógiás hiedelmen alapul a halott megnézésének tilalma: ha csak tehetik, terhes asszonyt nem engednek halott közelébe, mert nem csinál jót, nem jó jel, néma lesz a gyerek vagy rendellenes. Ha a gyermekét váró anya mégis elmegy a temetésre, még a koporsó kihozatala előtt haza kell mennie.9 Az egész faluközösség jóindulatú figyelme őrködik afölött, hogy a terhes asszony minden élethelyzetben észben tartsa állapotát. Tanácsok és figyelmességek egész sorával látják el a mindennapokban, így tartják láthatatlan kötelékekkel az évszázados hagyományok rendjében.

Hosszú évszázadokon keresztül a fiúgyermek volt az apai büszkeség záloga. Erre a megkülönböztetésre utalnak az olyan mondások, mint leánygyermeket törökbúzacsutkával is lehet csinálni. A sokadik leány érkezésével könnyen felborulhatott a családi béke, dühös házassági perek is születhettek a „hibából”: volt olyan, aki nem is nézett egy darabig a feleségére, hogy miért nem fiút szült neki. Ha a házaspár mégis leányra áhítozott, a férfi aktus előtt női fejkendővel kötötte be a fejét.10 A terhes nőt úton-útfélen megállították az idősebb, gyakorlott szemű öregasszonyok, hogy a has formájából megjósolják a születendő gyermek nemét. A hegyes, vagy jobbról gömbölyödő has, a hátraálló csípő, az anya szép, szeplőtlen arca fiút, a kerek, balra gömbölyödő has és az eltorzult arc pedig leányt jelez.11

A szülés. A bábaasszony tevékenysége

A hivatalos képzettség nélküli bábaasszonyok összetett szerepet töltöttek be a régi falu életében. Az anyjuktól örökölt tudást kamatoztatva nem csak magzatelhajtással és szülések levezetésével foglalkoztak, hanem behatóan ismerték a gyógynövényeket és a hagyományos, mágikus-analógiás gyógymódokat (vízvetés, viaszöntés). Működésükhöz a korábbi évszázadokban egyházi engedélyre, templomi felesketésre volt szükség. Alakjukat a boszorkányokhoz és guruzslóasszonyokéhoz hasonló, félelemmel vegyes tisztelet övezte.

Módosabb, első gyermekes asszonyok már a szülés előtti napokban magukhoz költöztették a bábát. Többnyire azonban csak a vajúdó nő első fájdalmainak jelentkezésekor szalajtottak egy gyermeket a bábaasszonyért.

Szülés közben az anyós, sógornő vagy egy ügyesebb szomszédasszony vizet melegített, befíítött a szobába, vastag pokrócokat terített az ágyra. Az erős fájdalmak ellen a bába meleg vizes facseberbe ültette a vajúdó nőt vagy meleg fazék- födőt tett a hasára. A szobában jártatta, guggoltatta, mozgatta, masszírozta, így az anya csak a szülés utolsó fázisában feküdt az ágyba. Az ősi, guggolva szülés emléke már kikopott a népi emlékezetből. Súlyos esetekben (pl. harántfekvés, „felsült”

8 JUNG Károly 1978. 22-24.

9 A halott megnézése az egyik legszigorúbb tilalomnak számít. Következményeként a gyermek sárgán, sápadtan, némán vagy halva születhet.

10 Az adat figyelemre méltó annak a tükrében, hogy a születendő gyermek nemét befolyásoló eljárások a magyar nyelvterület többi részén szinte kizárólag fiúgyermekek nemzésére irányulnak.

11 A gyermek nemére vonatkozó megfigyelések a magyar nyelvterület különböző vidékein eltérőek lehetnek. DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 80-83.; JUNG Károly 1978. 21.

10