Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
II. Párválasztás és esküvő
fiatalok végig csöndben, megilletődve ültek egymás mellett. A hivatalos lánykérés után már nagydobra verték a közelgő eljegyzés hírét. Az eljegyzést vagy mátkásodást gyakran a leány vagy a leány szüleinek névnapjára időzítették, és annak minden költsége a lányos házat terhelte.67 Ugyanakkor a vendégek nagy többségét is a menyasszony családja tette ki, és csak a fennmaradó helyek jutottak a vőlegény rokonainak: a lányhoz volt igazítva minden. A vendégséget a fiatalok az eljegyzés előtt egy héttel, személyesen hívták meg. Az eljegyzés estéjén külön gyűltek össze a menyasszonyos és a vőlegényes ház rokonai. Miután minden vendég megérkezett, a vőlegény rokonsága fölkerekedett, hogy a vőfély vezetésével a leány házához vonuljanak. A kaput rendszerint zárva találták, így a vőfély be kellett kérezzen az ajtón. A rövid, tréfás párbeszédben a vőfély rendszerint fáradt utazóknak kért szállást hasonlóan, mint később a lakodalomban.68 Az asztal mellett a menyasszony vendégei állva fogadták a vőlegény bevonuló rokonságát. A vőfély a beköszönés után a mellette álldogáló vőlegényjelölt nevében köszöntötte a menyasszonyt, a szülőket és a vendégeket, majd rövid, cirkalmas beszéddel kísérve lebonyolította a gyűrűhúzást. Ha az eljegyzésen nem volt jelen vőfély, a gyűrűátadás az egyik násznagy feladata volt. A gyűrűváltás után zajosan követelni kezdték a júdáscsókot, a fiatalok ragaszkodásának bizonyítékát. Az első nyilvános csókot követő ünnepélyes felszabadultságban zajlott le a vendégség gratulációja, az ajándékok átadása, ekkor ejtették szerét a násznagyok felkérésének is. Az illendőség megkövetelte, hogy a fiatalok elsőként a keresztszülőket szólítsák meg, akik többnyire eleget is tettek a megtisztelő kötelességnek. A násznagyok száma a keresztszülők számának változásával együtt hullámzott a 20. század folyamán, a későbbiekben már testvérek is betölthették a tisztséget. A gratuláció után előkerültek a pálinkás üvegek, és a rokonság asztalhoz ült, hogy elhasználja a vacsorát. Az eljegyzési vacsorán a menyasszony és a vőlegény mellett foglaltak helyet a felkért násznagyok, szemben velük az örömszülők. Az ételek felkonferálását a vőfély hasonlóan végezte, mint azt a lakodalomban szokás. A tánccal egybekötött énekes mulatozás hajnalig is elhúzódott. A világháborúkat követő általános elszegényedés idején sokkal szerényebb körülmények között ülték meg az eljegyzéseket, ha egyáltalán megtartották azokat. Nemhogy vőfély nem volt, de olykor még a gyűrűket is a rokonságból kérték kölcsön az esküvő idejére. A leány hozományának összeírására az eljegyzés estéjén került sor. A násznagyok és örömszülők félrevonultak, hogy még az önfeledt borozgatás előtt összeírják a leány nászvagyonát. A perefernumlevél az értékek darabszámát és becsült forgalmi értékét is tartalmazta, a szerződésben foglaltak átadására a leányos szülők a kézjegyükkel kötelezték magukat.69 A többnyire 3-5 oldalas perefernumlevél egy- egy példánya az örömszülőknél maradt, hogy a leendő házaspár konfliktusa esetén biztosítsák a leány házasságba vitt vagyonának sértetlenségét. 67 BAKÓ Ferenc 1987. 23. 68 SZENDREY Ákos - SZENDREY Zsigmond 1937. 191. 69 A vagyoni tárgyalásokról, móringlevelekről, házassági szerződésekről lásd. HASSZMANN Pál - KÓSA-SZÁNTHÓ Vilma 1976-77.; JUNG Károly 1987. 85-87.; K. CSILLÉRY Klára 1947.; TÁR- KÁNY SZŰCS Ernő 2003. 344. 346-356.; U. KERÉKGYÁRTÓ Adrienne 1989. 24
