Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

II. Párválasztás és esküvő

A leány apróbb staférungját: ruhaneműket, szőnyegeket, törülközőket, ágyneműket és lábasokat édesanyja gyűjtögette össze a tulipántos ládába. A tulipántos ládái kerékgyártók, asztalosok készítették és festették ki sötétkék vagy zöld alapon sárga/piros/zöld/fehér indás virágdíszítéssel, elején évszámmal. A láda oldalára vasfogókat tetettek, hogy könnyű legyen a szállítása egyetlen útján, a lakodalmi menetben. A leány perefernuma édesanyja tulipántos ládájában gyűlt össze a gyermekévek alatt, de már saját ládájában vitte díszesen előkészített holmiját új háztartásába. A ládát a leány édesapja rendelte meg az esküvő előtt, a fenyő deszkaanyagot is ő adta a készítőknek. A lakodalom végeztével a tulipántos láda a tisztaszobába, nagyházba került, és lepedőket, fehér ruhaneműket, ha fiókja is volt, apró ékszereket és kontraktusokat tároltak benne. A menyecske emlékként benne tartotta fekete tokkalap-formájú menyasszonyi csepeszét, melyről hosszú, nyomott mintás szalagok függtek egészen a hosszú szoknya aljáig. Az első világháború idején a sötét menyasszonyi fejéket a fehér mirtuszkoszorú váltotta fel, a tulipántos láda is kiment a divatból. Aperefemum írással a téeszesítés idején hagytak fel.

Az eljegyzést követő napon a fiatalok jegyes-oktatásra jelentkeztek a plébánián, majd három egymást követő vasárnap kihirdették őket a templomban.70 A községházán is ezen a napon jelentkeztek az anyakönyvvezetőnél, ahol egy hónapig faliújságon tették közzé a házassági szándékot. A vendégeket a jegyesek személyesen hívták meg egy hónappal a lakodalom előtt. Bár a házi lakodalmak időszakában ritkán volt 30-50 főnél nagyobb vendégség, a hívogatás több napig is eltarthatott.

Ozsdolán az 1970-es évek elején adták át a ma is működő Kultúrházat, ekkor köszöntött be a 60-120 fős, nagy lakodalmak kora. Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a községi tanács 300 főre elegendő lakodalmas készületet vásárolt tányérokkal, poharakkal, evőeszközökkel, asztalokkal, székekkel, abroszokkal és főzőedényekkel. A kultúrház konyhájába 2004-ben főzőkályhát is beszereltek. Ezt a készletet 2008-ban 1 lej/fő áron vehették igénybe a lakodalmasok. Korábban, Csao (Ceausescu) ideje alatt voltak olyan családok, akik 100-200 db-os tányérkészleteket vásároltak azért, hogy a megnagyobbodott esküvőkre bérbe adhassák. A lakodalmi főzőasszonyok és a segítség felkérését az örömszülők intézték. A házi lakodalmak korában átlagosan két fizetett főzőasszonyra és legalább 10-15 fős segítségre volt szükség.

A menyasszonyi ruha szabását és színvilágát tekintve a kézdivásárhelyi kínálat nyomán alakult a környékbeli falvak ízlésvilága. A 19. században a sötét menyasszonyi ruhát a fehér selyem és mirtuszkoszorú váltotta fel. A férfiak eleinte székely harisnyában, majd városról hozatott fekete öltönyben esküdtek. Hagyományosan a ruha készítője öltöztette a menyasszonyt a lakodalom reggelén. A világháborúk idején a menyasszonyok édesanyjuktól örökölt, vagy kölcsönkért ruhában álltak az oltár elé: három-négy menyasszony is volt egy rend ruhában. A menyasz- szonyi fátylat és a vőlegénytől kapott hófehér jegykendőt az újasszony gondosan félretette. Halála esetén jegykendőjét a fejére kötötték, fátylát szemfedőnek használták. Napjainkban kézdivásárhelyi szalonokból hozatják a merevített szoknyás, kesztyűvel és egyéb kiegészítőkkel ellátott, divatos menyasszonyi ruhákat.

70 JUNG Károly 1987. 89-90.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 2003. 342.

25