Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
mekkori gyengeség jóformán eltűnt, a tüdőbaj pedig a negyedik helyre szorult visz- sza. A szívbaj, mint vezető halálok 1992 és 2002 közötti tíz évben is szilárdan tartotta magát, az időskori végelgyengüléssel egyetemben (431 halott közül 91 infarktus, 92 végkimerülés). A korábbi időszakokban elhanyagolható számú agyvérzés a városi munkavállalással járó stressz növekedésével valódi veszéllyé vált (80 fő). A tüdőbetegségek és a gyomorrák 56 életet követelt. A huszadik század végére az átlagéletkor jelentősen megnövekedett, a halálesetek többsége már 76 év felett következett be. (431 halottból 163 fő 76 és 90 év között hunyt el) A haldokló mellett. A megkerítésről A súlyos betegeket a családtagok felváltva gondozzák, őrködnek felette. Ha a gyógyulás nyilvánvalóan reménytelen, akkor is az utolsó percig éltetik: oda se nézz, jobban leszel! Feltóduló könnyeiket csak a haldokló szemétől távol engedik szabadjára. Ha a haldokló elveszti az eszméletét, a beteglátogatók és a rokonok csöndben köré ülnek, imádkoznak. Egyenlőre csak a szomszédos szobában gyújtanak gyertyát, hogy ha feleszmél, ne lássa, hogy égetik felette a gyertyát. A halál közeledtét természetes megfigyelések alapján érzékelik: a légzés elnehezül, a beteg egyre feljebb szuszog, körülnéz, nézelődik, hörkent, látszik a haláljel a szemin (fémlik). Ha úgy ítélik, hogy már az utolsó percek vannak hátra, a haldokló legközelebbi (nő) rokona szentelt gyertyát gyújt, és megkeríti. A megkerítést a régi ozsdolaiak homlokegyenest eltérő szándékokért alkalmazták,132 mely meghatározta a rítus menetét. Az első változat szerint a megkerítést akkor végzik, ha még akarják, hogy éljen, hogy visszahozzák az életbe. Ilyenkor a rítust végző (jellemzően nőnemű) először a haldokló kezébe teszi az égő szentelt gyertyát,133 majd a feje fölött, az óramutató járásával ellentétes irányba háromszor köröz, kerít. A körülötte ülők hallják, hogy csöndesen Miatyánkot, Most segíts meg Máriát imádkozik, magában pedig így fohászkodik: drága jó Istenem, hozd őt vissza a halálból! A három körözés után a rítust végző a gyertyával kimegy az udvarra azzal a tudattal, hogy ő megtette, hátha visszajön, majd visszalopakodik, hogy megfigyelje, használt-e a guruzslás. Ha a haldokló már nem mutat életjelet, az égő gyertyát visszaviszi a szobába és a halott feje mellé helyezi.134 A megkerítést ekkor sem tartják eredménytelennek, hiszen távol tartja a haldokló mellől az ördögöket, és lelke könnyebben megy a másvilágra. 132 A megkerítés első részletes leírása Balázs Lajostól származik: BALÁZS Lajos 1995. A moldvai csángóknál meggyújtott keresztelő vagy szenteltgyertyával háromszor megkerülik a házat, így kísérik ki a lelket. A Székelyfoldön különböző formákban él a szokás, a legtöbb helyen háromszor körbesétálják a gyertyával a halottat. KUNT Ernő 2003. 124. Bárth János az ozsdolai megkerítéshez hasonló rítussal találkozott Székelyvarságon, azzal a különbséggel, hogy a gyertyát a haldokló feje fölött fújták el. A rítus a felszálló füsttel elszakadó lélek analógiáján alapul. BÁRTH János 2006. 184. A Baranya megyei Hegyháton a haldoklót kétszer megkerülik szentelt gyertyával, füstjét ráfüjkálják, majd a gyertyát a kezébe helyezik. SZENDREY Ákos - SZENDREY Zsigmond 1937. 301. 133 BÁLINT Sándor 1944. 184.; CZANK Gábor 2008. 229.; JUNG Károly 1987. 127.; KUNT Ernő 2003. 121. 134 A megkerítésnek ez a változata Ozsdola-Alszegből származik. 57
