Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

IV. Temetkezési szokások

Második célja szerint a megkerítés a haldokló fájdalmainak megszűnését, a lélek könnyű elszakadását segíti elő.'35 Elsőként a nagybeteg kezébe, majd a rítust végző jobb kezébe veszi az égő gyertyát (baljával közben a beteg kezét fogja), majd az óra járásával egyezően egyszer vagy háromszor, a fej felett körözve, imádkozva megkeríti. A rítust végző keresztet vet, a gyertyával kisétál a házból, majd az udva­ron elfújja. Erre mondják az idős ozsdolaiak, hogy „kikíséri a lelket”, „kivitték, kicsapták a lelkit a házból”. Mire a szobába visszatér, a rítus szándéka szerint a nagybeteg meg van halva. A halál beálltát a légzés megszűnéséből és a pulzus hiá­nyából állapítja meg egy értelmesebb, aki ért hozzá. A körülállókból felszakad a sírás és a sóhaj.135 136 Az első sokk és a fájdalom ellenére nincs sok idő, hisz a halottat el kell rendezni, a rokonságot körbe kell értesíteni. A holttest körüli teendők. A haláleset híre Elsőként egy gyereket szalasztanak a nyújtogatóért. Míg a faluban volt a halott kikészítésének specialistája, addig szinte kizárólag őket kérték fel a szomorú feladat elvégzésére. Ozsdolán Vojna Sándor kecskepásztor terítette ki a férfiakat, a nőket pedig testvére, Vojna Erzsébet és az idős Máté Erzsébet. Ok mosdatták, öltöz­tették, borotválták a megholtakat, végül a megfelelő pózba kiterítették a földre. Vojna Sándornak a munkához jó érzéke és komoly felszerelése volt: Tatát úgy kifes­tette, úgy kikészítette, olyan volt mint egy 16 éves. Kendőt kért, mosdótálat kért, addig nem engedett bé senkit. Mikor kész volt bémentem, ott volt túl a szobában. Mondom, mit csinált néki, hát olyan fiatal, olyan szép. Tata úgy ki volt készítve, hogy életbe fele se volt olyan szép. Többféle arcfestékkel és púderrel dolgozott, meg is voltak elégedve munkájával a régi ozsdolaiak. Az öltöztetőnek cserébe a halott ágyneműjét, pénzt vagy egy napi napszámot adtak. A Vojna testvérek és Máté Er­zsébet 1970-es években bekövetkezett haláluk óta mindenki maga rendezi halotta- it.137 Bár Kézdivásárhelyen működnek temetkezési vállalatok, a holttesteket még­sem vitetik el hazulról, így a kiterítés a megszomorodott család feladata maradt. A halottat szappanos vízzel, szivaccsal körbetörülik, a vizet törülközővel felitatják. Van, aki halála napján előre érez valamit és megmosdatja magát, meg is borotválkozik, hogy megkímélje szeretteit a nehéz feladattól. Ha van előre megha­gyott halni való ruha, azt előkerítik, és a halottat felöltöztetik. Női halottakat ha­gyomány szerint az asszonyok, férfiakat a férfiak terítik ki, a gyakorlatban nemre való tekintet nélkül az idősebb nők kezén marad a feladat. Az öltöztetés után megfé­sülik, szemére pénzérmét tesznek, állát egy kendővel felkötik. Ha az elhunytnak voltak keresztgyermekei, kezeit keresztbe teszik a hasán, ha nem, testével párhuza­mosan terítik ki. Kezei közé imakönyvet, rózsafüzért, fehér vászon zsebkendőt csúsztatnak. A gyűrűket, karórát mind rajta hagyják: az az övé volt, vigyél A nők imakönyvébe és a férfiak mellényzsebébe némi pénzt csúsztatnak, hogy a túlvilágon 135 Ez a szándék-meghatározás jóval elterjedtebb az első változatnál! 136 A hangos sírás és rimánkodás miatt előfordulhat az ún. visszasírás. Három napig is megélhet a vissza­sírt halott, de nem beszél, csak szenved és halkan szuszog: miért nem hagytál elmennem, nagyon szen­vedek. A visszasírásra adatokat az egész magyar nyelvterületről ismerünk. A témáról részletesen lásd: BOSNYÁK Sándor 1998. 45-63. 137 Akkoriban is volt, aki halála előtt kifejezetten kérte, hogy ne hívjanak hozzá idegen nyújtogatót. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom