Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
SZOMSZÉD Szörnyen tökön rúgta szegényt így szol róla az én mesém. Jaj lelkem jó szomszédom Ha tudnak milyen jó Nótás kedvú ember vöt Amíg meg nem hóit Az volt az ő nótája: Ha meghalok ki fog engem megsiratni Ki fog az én koporsómra ráborulni Ráborulna Édesanyám de már nincsen, Borulj rá hát a vállamra drága kincsem! Ha meghalok temetőbe kivigyenek A fejfámra szőlőtőkét ültessenek, Hagy tudja meg hadd lássa meg minden ember Itt nyugszik egy jo bor ivó székely ember.122 A farsangtemetők szövege minden megállásnál változhat, variálódhat. A bábu rendszerint egy-egy bűnt testesít meg, (italozás, verekedés, mohóság, káromkodás stb.) amit erényként feltüntetve, tréfás formában a fejére olvasnak. így lesz a szalmafigura a közösség bűnbakja, melynek rituális megsemmisítése, elégetése a közös erkölcsi megtisztulás jelképe. KANTOR Az Atyának, nagyapának, nekiment a cefrés kádnak, lőcs PAP Itt nyugszik Bodó Ferkó Ki meghalt egy szilvamagtól így jár aki torkoskodik S előre nem gondolkodik Szilvát evet éhomra S elnyelte a föld gyomra KÁNTOR Bodó Ferkó jogai kapott itten szólást Mert nem érte meg a pityóka kapálást SIRATÓ 1. E mocskos láda tartja Bodó Ferkó testét kinek kilenc lánya siratja elestét De nem a leány gyártás vitte őt a sírba Hanem a szomszédai segítették abba SIRATÓ 2. Jól kezelte kaptafáját Kedves élete párját, Jutkáját, 122 A 2008-as farsangi Bibliából. 50
