Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
szorongató pap, és a nyakában óriási rózsafuzért lobogtató, teli torokból éneklő kántor figurája. Az egyik szekérre nyitott fakoporsót tesznek, bele egy felöltöztetett szalmabábú kerül. A bábút fekete ruhás vénasszonynak öltöztetett siratok óbégatják körül.121 Ahol többen is összegyűlnek nézni a farsangtemetőket, ott a koporsót leemelik a szekérről és a szereplők kisebb színjátékot adnak elő: KÁNTOR Az Atyának, nagyapának benézett a bodegába, loccs PAP Itt fekszik Szegény Illés teste Pálinkát ivott az este Nem gondolván jövőjére Fejjel esett a WC-be. KÁNTOR E mocskos láda tartja szegény halottunk testét, Kinek kilenc lánya siratja elestét. De nem a leány gyártás vitte őt a sírba, Hanem a pálinkázás segítette őt abba. PAP Máját a cirozis ellepte Mely ellen hasznos recepte, Kemény fát találni S abból koporsót csinálni. KÁNTOR Szerette a jó pálinkát Naponta látogatta a bodegát Pénzét italra költötte Poharát mindig teletöltötte PAP Farsangolók, akik a szekéren vagytok Sose ürüljön ki a sörös korsótok Igyatok nap mint nap, Ezt én mondom nektek, a Pap! Vegyétek fel és vigyétek A kert mellé letegyétek Kertet támasszatok véle Úgyse volt ő már jóféle ÖZVEGY Jaj ne vigyék arra Megakad a karja s Vissza jön a nyakamra! PAP Szegény Illés, amíg élt Mindig medvét heréit. Míg aztán egyszer egy menyét 121 UJVÁRY Zoltán 1990. 49
