Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
Ha valamelyik fiúgyerek délután ment locsolkodni, azt mondták neki: nincs mán piros tojás, eltúrták a disznyókl Délután az idősebb, házasulandó korú legények indultak csoportosan az eladó lányokhoz. Akivel haragban voltak, nagy sikítások közepette, ruhástól rakták a hideg patakvízbe. A leányok a festett tojás mellett pálinkával is kínálták a csapatosan érkező locsolkodókat, és a szeretőjük kalapjára vagy mellényére apró muskátli-csokrot tűztek. Ha minden legénynek jutott virágcsokor, a leány a szeretőjének fölfelé, a többieknek lefelé tűzte. A szívüknek kedves leányt mindenki utoljára hagyta. Ha leszállt az este, a lányos anyák gombot kötöttek a kapukilincsre, ezzel jelezték, hogy nem fogadnak több locsolkodót. Szent Miklós napján (december 6.) a Mikulásnak öltözött szomszéd vagy szülő megajándékozza a gyermekeket. A szent alakoskodással Miklós püspök tiszteletét, életpéldájának jelenlétét erősítik meg. A rendszerváltás előtt Miklós napján nem volt nagy lux, az ajándékozás csöndes meghittségben zajlott. A Mikulás juhászbundában, subában, vastag sapkában, kezében kankós pálcával bezörgetett az ablakon, ahol már reggel óta ott sorakoztak a kitisztított cipőcskék. Közeledtére a gyerekek ijedten rebbentek szét, mert rendetlenkedés közben nagymámi számtalanszor megfenyegette őket: jön a Mikulás, meglásd, majd megver a kankós pálcájával! Hosszas hívogatás után csak előbújtak a megszeppent mezítlábasok. A Mikulás először megimádkoztatta a gyerekeket, majd almát, diót, mogyorót ajándékozott nekik. Napjainkban városi mintára Ozsdolán is kisebb-nagyobb játékokat, ajándék- csomagokat, édességeket kapnak a gyerekek a Mikulástól, a plébánián pedig gyűjtést szerveznek a szegényebb családok megsegítésére. Paraszti közösségekben a névnap hagyományosan nagyobb ünnepnek számít, mint a születésnap. Az olyan gyakori és jeles keresztnevek, mint István és János napjára (december 26, 27.) külön köszöntő versek és énekek születtek. A szomszédok karácsony napján fölkerekednek, hogy megénekeljék az Istvánokat és Jánosokat. A kapun bekérezve pálinkával, virággal, ékes köszöntő verssel kívánnak hosszú életet az ünnepeknek: Mióta elszűrte október jó borát, Sok István meghalt, megülték a torát. De te István dicsérd Istenedet, Hogy koporsóba nem zárták testedet. Élj hosszú életet, ne lássál bánatot, Száraz gallyakról is szedjél gyöngyharmatot. Amennyi halak vannak a tenger vizébe, Amennyi búza terem a világ földjébe, Annyi áldás szálljon István a fejedre. Szíves kívánságunk ez most utoljára, Hogy Szent István napja újra felvirradjon. Virradjon fel újra nevének napjára, Mennybe legyen néki dicső koronája «~» 40
